1Királyok 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy hogyan ölte meg karddal az összes prófétát. ²Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, ha holnap ilyenkorra nem teszem olyanná az életedet, mint egy prófétáét!”

³Illés megijedt, felkelt, és az életéért menekült. Eljutott a júdai Beérsebába, és ott hagyta a szolgáját. ⁴Egynapi járóföldre bement a pusztába, leült egy magányos rekettyebokor alá, és azt kívánta, bárcsak meghalhatna. Ezt mondta: „Elég most már, Atyám! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál.”

⁵Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egy angyal megérintette, és ezt mondta neki: „Kelj fel, egyél!”

⁶Amikor körülnézett, a fejénél egy forró köveken sült lángos és egy korsó víz volt. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. ⁷Atyánk angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: „Kelj fel, egyél, mert túl hosszú neked ez az út!”

⁸Ő felkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment Hórebig, Atyánk hegyéig.

Atyánk halk suttogása

⁹Ott bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Ekkor így szólt hozzá Atyánk szava: „Mit csinálsz itt, Illés?”

¹⁰Illés így felelt: „Nagyon buzgólkodtam a menny seregeinek Atyjáért, mert Izráel elhagyta szövetségedet, lerombolta oltáraidat, és karddal megölte prófétáidat. Egyedül én maradtam meg, és most az életemre törnek, hogy elvegyék.”

¹¹Atyánk ezt mondta: „Menj ki, és állj a hegyre énelém, mert mindjárt elvonulok előtted!” Ekkor nagy és erős szél szakított bele a hegyekbe, és sziklákat tördelt szét Atyánk előtt, de Atyánk nem volt a szélben. A szél után földrengés jött, de Atyánk nem volt a földrengésben.

¹²A földrengés után tűz támadt, de Atyánk nem volt a tűzben. A tűz után pedig egy halk suttogás hangja hallatszott.

¹³Amikor Illés ezt meghallotta, palástjába takarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Ekkor egy hang szólt hozzá: „Mit csinálsz itt, Illés?”

¹⁴Illés így felelt: „Nagyon buzgólkodtam a menny seregeinek Atyjáért, mert Izráel népe elhagyta szövetségedet, lerombolta oltáraidat, és karddal megölte prófétáidat. Egyedül én maradtam meg, és most az életemre törnek, hogy elvegyék.”

¹⁵Atyánk ezt mondta neki: „Menj vissza az úton, amelyen jöttél, Damaszkusz pusztájába! Ott kend fel Hazáélt Arám királyává! ¹⁶Kend fel Jéhút, Nimsi fiát is Izráel királyává, Elizeust pedig, az Ábél-Mehólából való Sáfát fiát kend fel prófétává a magad helyébe! ¹⁷Aki megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg. ¹⁸De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg őt.”

Atyánk elhívja Elizeust

¹⁹Illés elment onnan, és rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediket hajtotta. Illés odament hozzá, és rávetette a palástját. ²⁰Elizeus otthagyta az ökröket, Illés után futott, és ezt mondta: „Hadd búcsúzzam el csókkal apámtól és anyámtól, azután követlek téged!” Illés így felelt: „Menj, térj vissza! Hiszen mit tettem veled?”

²¹Elizeus visszatért tőle, fogta a pár ökrét, és levágta. Az eke fáját tüzelőül használva megfőzte a húst, odaadta az embereknek, és ettek. Azután elindult Illés után, és a szolgálatába állt.