Zsoltárok 78 FHB Father's Heart Bible™

78 ¹Figyelj, népem, a tanításomra, hajtsd füledet a szám szavaira!

²Példázatra nyitom a számat, ősi időkből fakadó rejtélyeket árasztok, ^a a v2 Máté arról tudósít, hogy ez akkor teljesedett be, amikor Jézus példázatokban tanított, és feltárta azt, ami a világ kezdete óta rejtve volt. ³amiket hallottunk és megismertünk, és amiket atyáink beszéltek el nekünk. ⁴Nem titkoljuk el gyermekeik elől, hanem elbeszéljük a jövő nemzedéknek Atyánk dicső tetteit, az erejét és a csodákat, amelyeket vitt véghez. ⁵Intelmet állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben, amelyet megparancsolt atyáinknak, hogy tanítsák meg gyermekeiknek, ⁶hogy megismerje a jövő nemzedék, a még meg sem született gyermekek, és fölkeljenek, és elbeszéljék gyermekeiknek, ⁷hogy Atyánkba vessék reménységüket, ne feledjék a tetteit, hanem tartsák meg a parancsolatait, ⁸és ne legyenek olyanok, mint atyáik, a makacs és lázadó nemzedék, az a nemzedék, amelynek nem volt hű a szíve, amelynek a lelke nem volt hűséges Atyánkhoz.

⁹Efraim fiai, bár fölfegyverkezve, íjat hordozva, mégis meghátráltak a harc napján. ¹⁰Nem tartották meg Atyánk szövetségét, és nem akartak a törvénye szerint élni. ¹¹Elfeledték, amit tett, a csodákat, amelyeket megmutatott nekik. ¹²Atyáik szeme láttára tett csodákat Egyiptom földjén, Cóan vidékén. ^b b v12 Cóan ősi királyi város volt Egyiptomban, a Nílus deltájában; Tanisznak is nevezték. ¹³Kettéválasztotta a tengert, és átvezette őket, falként állította föl a vizeket. ¹⁴Nappal felhővel vezette őket, egész éjjel pedig tüzes fénnyel. ¹⁵Sziklákat hasított meg a pusztában, és úgy itatta őket, mint a mélység bővizű árja. ¹⁶Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamként zúdította alá a vizet.

¹⁷De ők tovább vétkeztek ellene, föllázadtak a Felséges ellen, Atyánk ellen a száraz földön. ¹⁸Próbára tették Atyánkat a szívükben, amikor a kívánt eledelt követelték. ¹⁹Atyánk ellen beszéltek, és ezt mondták: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? ²⁰Igaz, hogy ráütött a sziklára, víz ömlött belőle, és patakok áradtak. De tud-e kenyeret is adni, vagy húst szerezni a népének?” ²¹Ezért, amikor Atyánk ezt meghallotta, haragra gerjedt; tűz lángolt föl Jákób ellen, és haragja fölizzott Izráel ellen, ²²mert nem hittek Atyánkban, és nem bíztak a szabadításában. ²³Mégis parancsolt a fellegeknek odafönt, és megnyitotta az ég ajtajait; ²⁴mannát hullatott rájuk eledelül, és nekik adta a menny gabonáját. ²⁵Angyalok kenyerét ették a halandók; bőséggel küldött nekik eledelt. ²⁶Fölszabadította a keleti szelet az égen, és hatalmával elhajtotta a déli szelet. ²⁷Húst hullatott rájuk, mint a port, szárnyas madarakat, mint a tenger fövenyét; ²⁸táboruk közepére hullatta őket, körös-körül a sátraik köré. ²⁹Ettek és jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. ³⁰De még el sem fordultak a kívánságuktól, még a szájukban volt az étel, ³¹amikor Atyánk haragja fölizzott ellenük; megölte a legerősebbeket közülük, és levágta Izráel ifjait.

³²Mindezek ellenére tovább vétkeztek; csodái ellenére sem hittek. ³³Ezért hiábavalóságban végezte be napjaikat, és hirtelen rettegésben éveiket. ³⁴Amikor öldökölte őket, keresték őt; megtértek, és buzgón keresték Atyánkat. ³⁵Emlékeztek rá, hogy Atyánk a kősziklájuk, a Felséges a megváltójuk. ³⁶De csak a szájukkal hízelegtek neki, a nyelvükkel hazudtak neki; ³⁷a szívük nem volt hű hozzá, és nem voltak hűségesek a szövetségéhez. ³⁸Ő mégis, tele irgalommal, megbocsátotta bűnüket, és nem pusztította el őket. Újra meg újra megfékezte haragját, és nem engedte szabadjára egész felindulását. ³⁹Emlékezett rá, hogy ők csak testből valók, tovatűnő lehelet, amely nem tér vissza.

⁴⁰Hányszor föllázadtak ellene a pusztában, és megszomorították a kietlen földön! ⁴¹Újra meg újra próbára tették Atyánkat, és ingerelték Izráel Szentjét. ⁴²Nem emlékeztek a hatalmára, arra a napra, amelyen megváltotta őket az elnyomótól, ⁴³amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, csodáit Cóan vidékén. ⁴⁴Vérré változtatta folyóikat, és nem tudtak inni patakjaikból. ⁴⁵Legyek rajait küldte rájuk, amelyek fölemésztették őket, és békákat, amelyek pusztítást hoztak rájuk. ⁴⁶Termésüket a hernyónak adta, aratásukat a sáskának. ⁴⁷Szőlőjüket jégesővel pusztította el, és fügefáikat dérrel. ⁴⁸Jószágukat a jégeső kezére adta, nyájaikat a villámok tüzének. ⁴⁹Rájuk zúdította izzó haragját – bosszúságot, méltatlankodást és nyomorúságot –, pusztító angyalok seregét. ⁵⁰Utat nyitott haragjának; nem kímélte meg őket a haláltól, hanem a dögvésznek adta át életüket. ⁵¹Megölte Egyiptom minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Hám sátraiban. ^c c v51 Hám sátrai: Egyiptom költői neve; Hám Nóé fia és az egyiptomiak ősatyja volt. ⁵²Saját népét pedig kivezette, mint a juhokat, és úgy terelte őket a pusztában, mint egy nyájat. ⁵³Biztonságban vezette őket, ezért nem féltek, ellenségeiket pedig elborította a tenger. ⁵⁴Elvitte őket szent határához, ahhoz a hegyhez, amelyet jobbja szerzett. ⁵⁵Népeket űzött ki előlük, mérőzsinórral osztotta ki örökségüket, és otthonukba telepítette Izráel törzseit.

⁵⁶Ők mégis próbára tették Atyánkat, a Felségest, és föllázadtak ellene, és nem tartották meg a rendelkezéseit. ⁵⁷Elfordultak, és hűtlenné lettek, akárcsak atyáik; elvetemültek, mint a csalárd íj. ⁵⁸Haragra ingerelték áldozóhalmaikkal, és bálványaikkal fölszították féltő szeretetét. ^d d v58 Áldozóhalmok: dombtetőn emelt szentélyek, ahol Izráel idegen isteneket imádott; Isten törvénye megtiltotta ezt. ⁵⁹Amikor Atyánk ezt meghallotta, haragra gerjedt, és teljesen megvetette Izráelt. ⁶⁰Elhagyta a silói hajlékot, azt a sátrat, amelyben az emberek között lakott. ⁶¹Fogságba adta erejét, és ellenség kezébe ékességét. ⁶²Népét kardélre adta, és haragra gerjedt öröksége ellen. ⁶³Ifjaikat tűz emésztette meg, és leányaiknak nem volt menyegzői éneke. ⁶⁴Papjaik kard által hullottak el, és özvegyeik nem tudtak sírni.

⁶⁵Akkor fölébredt a felséges Atya, mintha álomból, mint a bortól fölserkent hős. ⁶⁶Visszaverte ellenségeit, és örök gyalázattal sújtotta őket. ⁶⁷Elvetette József sátrát, és nem Efraim törzsét választotta; ⁶⁸hanem Júda törzsét választotta, a Sion hegyét, amelyet szeretett. ⁶⁹Fölépítette szentélyét, mint a magas eget, mint a földet, amelyet örökre megalapozott. ⁷⁰Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és elhozta a juhaklok mellől; ⁷¹a szoptatós juhok mellől hozta el, hogy pásztorolja népét, Jákóbot, örökségét, Izráelt. ⁷²Ő pedig feddhetetlen szívvel pásztorolta őket, és ügyes kézzel vezette őket. ^e e v72 Dávid, a pásztorkirály előremutat Jézusra, Dávid fiára és a jó pásztorra, aki hűséges szívvel vezeti népét.