Jeruzsálem romokban

Ászáf zsoltára.

Jeruzsálem romokban hever, a holttestek eltemetetlenül a madarak eledelévé lettek, a szomszédok pedig élvezik. Az ima egy lélegzettel kér bocsánatot és bosszút Atyánktól, és érve nyilvános: a nemzetek azt kérdezik, hová lett az Istenük.

79. fejezet.

Atyánk, a népek betörtek örökségedbe; meggyalázták szent templomodat; romhalmazzá tették Jeruzsálemet.

Szolgáid holttestét odaadták eledelül az ég madarainak, híveid testét a föld vadjainak. Vérüket úgy ontották, mint a vizet Jeruzsálem körül, és nem volt, aki eltemesse őket. Gyalázat tárgya lettünk szomszédaink előtt, gúny és nevetség azoknak, akik körülöttünk élnek.

Meddig még, Atyánk? Örökké haragszol majd? Lángol-e féltő szereteted, mint a tűz? Öntsd ki haragodat a népekre, amelyek nem ismernek téged, és a királyságokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Mert felfalták Jákóbot, és feldúlták hazáját. Ne ródd fel nekünk atyáink bűneit; gyöngéd irgalmad jöjjön gyorsan elénk, mert igen mélyre jutottunk.

Segíts rajtunk, Atyánk, aki megszabadítasz minket, neved dicsőségéért; ments meg minket, és fedezd el bűneinket a te nevedért. Miért mondanák a népek: „Hol van az ő Istenük?” Szemünk láttára legyen ismertté a népek között, hogy igazságot szolgáltatsz szolgáid kiontott véréért. Jusson eléd a fogoly sóhajtása; karod nagyságával tartsd életben a halálra ítélteket.

Fizess meg szomszédainknak hétszeresen az ölükbe a gyalázatért, amellyel téged gyaláztak, ó, uralkodó Atyánk. Mi pedig, a te néped, legelőd nyája, örökké hálát adunk neked; nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet.