Izráel pásztora, ragyogj fel!
A karmesternek: „A liliomok” kezdetű ének dallamára. Ászáf bizonyságtétele. Zsoltár.
Egy szőlőtőt kihoztak Egyiptomból, elültették, és addig nőtt, amíg árnyéka hegyeket borított, most pedig falai leomlottak, és az arra járók leszedik a termését. Háromszor tér vissza ugyanaz a refrén: állíts helyre minket, Atyánk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy megmeneküljünk.
80 1Hallgass meg, Izráel pásztora – Atyánk –, aki úgy vezeted Józsefet, mint egy nyájat; aki a kerúbokon trónolsz, ragyogj fel! 2Efraim, Benjámin és Manassé előtt ébreszd fel hatalmadat; jöjj, és szabadíts meg minket! 3Állíts helyre minket, Atyánk; ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk! 4Ó, mennyei seregek Atyja, meddig izzik haragod néped imádsága ellen? 5A könnyek kenyerével etetted őket; bőséges mértékben itattad velük a könnyeket. 6Viszály tárgyává tettél minket szomszédaink előtt, és ellenségeink gúnyolódnak rajtunk egymás között. 7Állíts helyre minket, mennyei seregek Atyja; ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk! 8Egyiptomból hoztál ki egy szőlőtőt; kiűzted a népeket, és elültetted. a a v8 A szőlőtő, amelyet Atyánk kihozott Egyiptomból, Izráel; Jézus később önmagát nevezi „az igazi szőlőtő”-nek – a hűségesnek, akiben az Atya népe végre gyümölcsöt terem. 9Megtisztítottad előtte a földet; mélyen gyökeret vert, és betöltötte az országot. 10Árnyéka beborította a hegyeket, ágai a hatalmas cédrusokat. 11Ágait a tengerig nyújtotta, hajtásait a Folyóig. b b v11 A Folyó: az Eufrátesz, a nagy folyó, amely Izráel északkeleti határát jelölte. 12Miért romboltad le a kerítését, hogy mindenki leszedi a gyümölcsét, aki elhalad az úton? 13Pusztítja az erdő vadkanja, és legeli a mező minden vadja. 14Fordulj vissza, mennyei seregek Atyja! Tekints le a mennyből, és láss; viseld gondját ennek a szőlőtőnek, 15a tőnek, amelyet jobbod ültetett, és a fiúnak, akit magadnak erőssé neveltél. 16Elégett a tűzben, kivágták; elvesznek arcod fenyegetésétől. 17Nyugodjék kezed a jobbod felőli férfin, az emberfián, akit magadnak erőssé neveltél. c c v17 Izráel azért imádkozott, hogy fölemeltessék az „emberfia” Atyánk jobbján; Jézus éppen ezt a címet veszi magára, és az Atya jobbján ül – ő az igazi Fiú, akiben az imádság meghallgatásra talál. 18Akkor nem fordulunk el tőled; adj nekünk életet, és segítségül hívjuk a nevedet. 19Állíts helyre minket, mennyei seregek Atyja; ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!
