Már nyomtatásban is

Jeremiás 4 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

Törjétek fel az ugart

Megszólal a riadó: északról sereg vonul le, és Júdának azt mondják, meneküljön a megerősített városokba. Jeremiás látja, ahogy a föld kiürül, és újra kietlen pusztasággá válik, és nem tudja abbahagyni a remegést. Az ítélet valóságos, de az Atya azt mondja, a pusztulás nem lesz teljes.

4. fejezet.

„Ha megtérsz, Izráel” – így szól Atyánk – „akkor térj meg hozzám! Ha eltávolítod színem elől utálatos bálványaidat, és nem tántorogsz, és ha így esküszöl: »Él Atyánk!« – igazán, törvényesen és igazságosan, akkor őáltala áldják meg magukat a népek, és ővele dicsekszenek.”

Mert ezt mondja Atyánk Júda férfiainak és Jeruzsálemnek: Szántsatok magatoknak új szántóföldet, és ne vessetek a tövisek közé! Metélkedjetek körül Atyánknak, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben kitör haragom, mint a tűz, és lángol, és senki sem oltja el, gonosz tetteitek miatt.

Veszedelem jön északról

„Hirdessétek Júdában, adjátok hírül Jeruzsálemben, és mondjátok: »Fújjátok meg a kürtöt az egész országban!« Kiáltsatok hangosan, és mondjátok: »Gyűljetek össze, és meneküljünk a megerősített városokba!« Adjatok jelt a Sion felé! Meneküljetek biztonságba, ne késlekedjetek! Mert én veszedelmet hozok észak felől, nagy pusztulást.”

Feljött az oroszlán a sűrűjéből, elindult a népek pusztítója. Elhagyta lakhelyét, hogy pusztasággá tegye országodat; városaid romba dőlnek, és nem lakja őket senki. Ezért öltsetek gyászruhát, sírjatok és jajgassatok, mert Atyánk izzó haragja nem fordult el tőlünk.

„Azon a napon” – így szól Atyánk – „elveszti bátorságát a király és a vezetői, megrettennek a papok, és megdöbbennek a próféták.”

Akkor ezt mondtam: „Jaj, Uram, Atyám! Bizony teljesen megtévesztetted ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor ezt mondtad: »Békességetek lesz« – pedig a kard a torkunkig ér.”

„Abban az időben ezt mondják majd ennek a népnek és Jeruzsálemnek: Perzselő szél fúj a sivatag kopár magaslatairól népem leánya felé – nem szelelni, nem is rostálni. Erősebb szél jön ennél az én parancsomra. Most pedig kimondom ítéletemet ellenük.”

Nézd! Úgy vonul fel az ellenség, mint a felhők, harci szekerei, mint a forgószél; lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk! Jeruzsálem, mosd ki szívedből a gonoszságot, hogy megszabadulj! Meddig maradnak még benned gonosz gondolataid? Mert egy hang hirdeti Dán felől, veszedelmet jelent Efraim hegyvidékéről.

Figyelmeztessétek a népeket, hirdessétek Jeruzsálemnek: „Ostromlók jönnek messzi földről; harci kiáltásukat hallatják Júda városai ellen. Körülveszik, mint a mezőt őrző őrök, mert fellázadt ellenem” – így szól Atyánk. Útjaid és tetteid hozták ezt rád. Ez a vesztedet jelenti, és milyen keserű ez, mert a szíved mélyéig hatol.

A próféta siratja népét

Ó, a bensőm, a bensőm! Gyötrődöm a fájdalomtól. Ó, szívem falai! Hevesen dobog bennem a szívem, nem tudok hallgatni, mert hallottam a kürt szavát, a harci riadót. Vészre vész híre érkezik, mert elpusztul az egész ország. Egy pillanat alatt elpusztulnak sátraim, egy szempillantás alatt sátorponyváim. Meddig kell még látnom a hadijelvényt, és hallanom a kürt szavát?

„Bizony bolond az én népem, nem ismernek engem. Esztelen gyermekek ők, nincs bennük értelem. A rosszban ügyesek, de a jót nem tudják, hogyan tegyék.”

Néztem a földet, és íme, kietlen és puszta volt; néztem az eget, és odalett a világossága. Néztem a hegyeket, és íme, rengtek, és minden halom megindult. Néztem, és íme, nem volt egyetlen ember sem; az ég minden madara elmenekült. Néztem, és íme, a termékeny föld sivataggá lett; minden városa romba dőlt Atyánk előtt, az ő izzó haragja előtt.

Mert ezt mondja Atyánk: Az egész ország pusztasággá lesz, de nem pusztítom el teljesen. Ezért gyászol majd a föld, és elsötétül fent az ég, mert szóltam, elhatároztam; nem bánom meg, és nem térek el tőle.

A lovasok és íjászok zajára menekül minden város. Bemenekülnek a sűrűbe, és felkapaszkodnak a sziklák közé; minden város elhagyatott, nem lakik bennük senki. Te pedig, elpusztított, mit csinálsz, hogy bíborba öltözöl, arany ékszerekkel ékesíted magad, kifested a szemed? Hiába szépíted magad. Szeretőid megvetnek téged; az életedre törnek. Mert mintha vajúdó asszony kiáltását hallanám, gyötrelmét, mint aki először szül – Sion leányának kiáltását, aki levegő után kapkod, kinyújtja a kezét: „Jaj nekem! Gyilkosok előtt pusztulok el.” a a v31 A „Sion leánya” Jeruzsálem költői neve.