Az örömhír felforgatja Thesszalonikát

Thesszalonikában a csőcselék azzal vádolja őket, hogy egy másik királyt hirdetnek. Bérea meghallgatja őket, és naponta vizsgálja az Írásokat, amíg a felbujtók utánuk nem jönnek. Athénban, egyedül várakozva a bálványok között, Pál talál egy oltárt egy ismeretlen istennek, és megmondja a filozófusoknak, hogy ők már Atyánk gyermekei.

17. fejezet.

Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol volt egy zsidó zsinagóga. Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át az Írások alapján érvelt velük. Megnyitotta és megmagyarázta az Írásokat, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és ezt mondta: „Ez a Jézus, akit hirdetek nektek, a Krisztus.” Közülük néhányan meggyőződtek, és csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz, sok istenfélő göröggel és nem kevés előkelő asszonnyal együtt. A zsidók pedig irigységre gerjedtek, gonosz embereket gyűjtöttek össze a piactérről, csődületet támasztottak, és zűrzavarba taszították a várost. Megrohanták Jászon házát, mert ki akarták vinni őket a tömeg elé. Mivel nem találták őket, Jászont és néhány testvért a város elöljárói elé hurcoltak, és ezt kiáltozták: „Ezek az emberek, akik felforgatták az egész világot, ide is eljöttek, Jászon pedig befogadta őket. Mindannyian szembeszállnak a császár rendeleteivel, mert azt állítják, hogy van egy másik király: Jézus. És felizgatták a tömeget és a város elöljáróit, akik mindezt hallották.” Miután Jászontól és a többiektől biztosítékot kaptak, elengedték őket.

A béreaiak kutatják az Írásokat

A testvérek pedig azonnal, még azon az éjszakán elküldték Pált és Silást Béreába; amikor megérkeztek, bementek a zsidó zsinagógába. Ezek a zsidók nyitottabbak voltak, mint a thesszalonikaiak, mert teljes készséggel fogadták az igét, és naponta kutatták az Írásokat, hogy valóban így van-e. Sokan hittek közülük, sok előkelő görög asszonnyal és férfival együtt. Amikor a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Atyánk igéjét, odamentek, és ott is felkavarták és felizgatták a tömeget. A testvérek ekkor azonnal elküldték Pált a tengerhez, Silás és Timóteus pedig ott maradt. Pál kísérői elvitték őt Athénba, majd azzal a paranccsal távoztak, hogy Silás és Timóteus mielőbb csatlakozzon hozzá.

Pál megérkezik Athénba

Miközben Pál Athénban várt rájuk, a lelke felháborodott benne, amikor látta, hogy a város tele van bálványokkal. Vitatkozott tehát a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélőkkel, és naponta a piactéren azokkal, akiket ott talált. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele. Egyesek ezt kérdezték: „Mit akar ez a fecsegő mondani?” Mások azt mondták: „Úgy tűnik, idegen istenségek hirdetője” – mivel Jézusról és a feltámadásról hirdette az örömhírt.

Megragadták, és az Areopágoszra vitték, és ezt kérdezték: „Megtudhatjuk-e, mi ez az új tanítás, amelyet hirdetsz? ^a Mert különös dolgokat juttatsz a fülünkbe, ezért tudni akarjuk, mit jelentenek.” Az athéniak pedig és az ott lakó idegenek mind másra sem fordították az idejüket, mint arra, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.

Pál pedig kiállt az Areopágosz közepére, és ezt mondta: „Athéni férfiak, látom, hogy minden tekintetben igen vallásosak vagytok. Mert amikor végigjártam és megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy oltárt is, amelyre ez volt felírva: »Az ismeretlen istennek.« Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, azt hirdetem most nektek. Atyánk, aki a világot és a benne levő mindent alkotta, aki a mennynek és a földnek Ura, nem lakik kézzel épített templomokban, ^b és nem is emberi kezek szolgálnak neki, mintha bármire is szüksége volna – hiszen ő maga ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Egyetlen emberből teremtette az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén, és meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék Atyánkat, és talán kitapintsák és megtalálják őt – noha nincs messze egyikünktől sem, mert »őbenne élünk, mozgunk és vagyunk«; ahogyan a ti költőitek közül is néhányan mondták: »Mi is az ő nemzetsége vagyunk.« Mivel tehát Atyánk gyermekei vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló az aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, emberi művészettel és képzelettel megformált képmáshoz. A tudatlanság időszakait Atyánk elnézte, most azonban azt parancsolja minden embernek mindenütt, hogy térjenek meg. Mert kijelölt egy napot, amelyen igazságosan ítéli meg a világot egy férfi által, akit erre rendelt, és ezt mindenki előtt igazolta azzal, hogy feltámasztotta őt a halálból.” ^c

Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig ezt mondták: „Majd még meghallgatunk erről.” Pál ekkor eltávozott közülük. Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívő lett, köztük Areopagita Dionüsziosz, egy Damarisz nevű asszony és mások is.