Timóteus csatlakozik a misszióhoz

Atyánk egy macedón férfiról szóló látomással hívja őket. Lídia megnyitja otthonát; egy jövendőmondó rabszolgalány elveszíti a lelkét, gazdái pedig a bevételüket. Megverve és megbilincselve Pál és Szilász éjfélkor énekel, földrengés nyitja meg az ajtókat, és a börtönőr megkeresztelkedik.

16. fejezet.

Pál továbbment Derbébe és Lisztrába. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszony fia, az apja viszont görög volt. A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla. Pál azt akarta, hogy vele menjen, ezért maga mellé vette és körülmetélte az azokon a helyeken élő zsidók miatt, mert mindannyian tudták, hogy az apja görög. Amint a városokon áthaladtak, megtartásra átadták azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak. A gyülekezetek pedig megerősödtek a hitben, és napról napra gyarapodtak számban.

Atyánk Macedóniába hívja őket

Végigmentek Frígia és Galácia vidékén, mivel a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míziához értek, Bitíniába próbáltak bemenni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Míziát elhagyva tehát lementek Tróászba. Pál látomást látott az éjszaka: egy macedón férfi állt előtte, és így kérlelte: „Jöjj át Macedóniába, és segíts rajtunk!” Miután a látomást látta, azonnal igyekeztünk elindulni Macedóniába, mert megértettük, hogy Atyánk hívott el minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Lídia megnyitja a szívét Filippiben

Elhajóztunk tehát Tróászból, és egyenesen Szamotrákéba tartottunk, másnap pedig Neápoliszba, onnan pedig Filippibe, amely Macedónia annak a kerületének vezető városa, római kolónia. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.

Szombaton kimentünk a kapun kívül egy folyó mellé, ahol imádkozóhelyet sejtettünk. Leültünk, és beszélni kezdtünk az ott összegyűlt asszonyokkal. Hallgatott minket egy Lídia nevű asszony is, egy tiatírai bíborárus, aki tisztelte Atyánkat. Az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen Pál szavaira. Amikor pedig háza népével együtt megkeresztelkedett, így kért minket: „Ha úgy látjátok, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, jöjjetek a házamba, és maradjatok nálam!” És rá is vett minket.

Börtönben az evangéliumért

Egyszer, amikor az imádkozóhelyre mentünk, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben jövendőmondó lélek volt, és jóslással nagy hasznot hajtott a gazdáinak. Követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Ezt sok napon át művelte. Pál pedig megbosszankodott, megfordult, és ezt mondta a léleknek: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!” És az azonnal ki is ment.

Amikor a gazdái látták, hogy odalett a reményük a haszonszerzésre, megragadták Pált és Szilászt, és a főtérre hurcolták őket a hatóság elé. Az elöljárók elé vitték őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek zsidók, és zavargást keltenek a városunkban. Olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk, rómaiaknak nem szabad átvennünk, sem követnünk.”

A tömeg is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették Pálról és Szilászról a ruhát, és megparancsolták, hogy verjék meg őket vesszővel. Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Ő pedig, miután ilyen parancsot kapott, a belső börtöncellába zárta őket, és a lábukat kalodába szorította.

Éjfél körül Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta Atyánkat, a foglyok pedig hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai; egyszerre kinyílt minden ajtó, és mindenkiről lehullottak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt, és látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtói, kardot rántott, és meg akarta ölni magát, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!”

Az pedig világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé. Majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”

Ők pedig így feleltek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a házad népe!” És hirdették az Úr igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Az éjszaka ugyanabban az órájában maga mellé vette őket, és kimosta sebeiket, azután azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Majd felvezette őket a házába, asztalt terített nekik, és egész háza népével együtt ujjongott örömében, hogy hívővé lett Atyánkban.

Amikor megvirradt, az elöljárók elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat az embereket!”

A börtönőr pedig tudtára adta Pálnak: „Az elöljárók üzentek, hogy engedjelek szabadon titeket. Most tehát gyertek ki, és menjetek el békességgel!”

Pál azonban ezt mondta nekik: „Nyilvánosan megvertek minket ítélet nélkül, holott római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek. Most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem! Jöjjenek ide ők maguk, és ők vezessenek ki minket!”

A törvényszolgák jelentették ezeket a szavakat az elöljáróknak. Azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok. Odamentek tehát, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. Amikor kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához. Ott találkoztak a testvérekkel, bátorították őket, majd útnak indultak.