1Királyok 22 FHB Father's Heart Bible™

22 ¹Három évig nem volt háború Arám és Izráel között. ²A harmadik évben pedig Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához. ³Izráel királya ezt mondta szolgáinak: „Tudjátok, hogy Rámót-Gileád a miénk, mi pedig semmit sem teszünk, hogy visszavegyük Arám királyának kezéből?” ⁴Majd megkérdezte Jósáfátot: „Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileád ellen?” Jósáfát ezt felelte Izráel királyának: „Én is úgy, ahogy te, népem is úgy, ahogy a te néped, lovaim is úgy, ahogy a te lovaid.”

⁵Majd ezt mondta Jósáfát Izráel királyának: „Kérlek, kérdezd meg előbb Atyánk szavát!”

⁶Izráel királya ekkor összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és megkérdezte: „Harcba induljak Rámót-Gileád ellen, vagy hagyjam abba?” Ők ezt felelték: „Vonulj fel, mert a mindenható Atya a király kezébe adja.”

⁷De Jósáfát ezt mondta: „Nincs itt még Atyánk egy prófétája, akitől megkérdezhetnénk?”

⁸Izráel királya ezt felelte Jósáfátnak: „Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük Atyánkat, de gyűlölöm, mert sohasem jövendöl rólam jót, csak rosszat: Míkájehú, Jimlá fia.” Jósáfát ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”

⁹Ekkor Izráel királya odahívott egy udvari embert, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Míkájehút, Jimlá fiát!”

¹⁰Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján, a szérűn, Samária kapujának bejáratánál, miközben a próféták mind prófétáltak előttük. ¹¹Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített, és ezt mondta: „Így szól Isten: »Ezekkel öklelöd az arámokat, míg el nem pusztulnak.«” ¹²A próféták mind ugyanezt jövendölték: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzöl! Isten a király kezébe adja.”

¹³A követ, akit Míkájehúért küldtek, ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egy szívvel sikert ígérnek a királynak. A te szavad is egyezzen az övékkel, ígérj sikert te is!”

¹⁴De Míkájehú ezt mondta: „Az élő Atyánkra mondom: azt fogom szólni, amit Atyánk mond nekem!”

¹⁵Amikor megérkezett, a király megkérdezte: „Míkájehú, harcba induljunk-e Rámót-Gileád ellen, vagy hagyjuk abba?” Ő ezt felelte: „Vonulj fel, és győzöl! Atyánk a király kezébe adja.”

¹⁶A király ezt mondta: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondd nekem Atyánk nevében?”

¹⁷Ő ezt felelte: „Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. És Atyánk ezt mondta: »Nincs ezeknek gazdájuk; térjen haza mindenki békében.«”

¹⁸Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: „Nem megmondtam neked, hogy nem jövendöl rólam jót, csak rosszat?”

¹⁹Míkájehú ezt mondta: „Halld hát Atyánk szavát! Láttam Atyánkat a trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt mellette, jobbja és balja felől.

²⁰És Atyánk ezt kérdezte: »Ki csábítja el Ahábot, hogy felvonuljon, és elessen Rámót-Gileádnál?« Az egyik ezt mondta, a másik azt.

²¹Ekkor előlépett egy lélek, megállt Atyánk előtt, és ezt mondta: »Én elcsábítom.«

²²Atyánk ezt kérdezte: »Hogyan?« Az így felelt: »Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában.« Atyánk ezt mondta: »Elcsábítod, és sikerrel jársz. Menj ki, és tedd meg!«

²³Most tehát Atyánk hazug lelket adott mindezeknek a prófétáidnak a szájába, és Atyánk rosszat mondott ki ellened.”

²⁴Ekkor Cidkijjá, Kenaaná fia odalépett, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: „Melyik úton távozott el tőlem Isten Lelke, hogy hozzád szóljon?”

²⁵Míkájehú ezt felelte: „Majd meglátod azon a napon, amikor a legbelső szobába mész, hogy elrejtőzz.”

²⁶Izráel királya ezt mondta: „Fogjátok Míkájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város parancsnokához, és Jóáshoz, a király fiához, ²⁷és mondjátok: »Ezt mondja a király: Vessétek börtönbe ezt az embert, és ne adjatok neki mást, csak kenyeret és vizet, amíg békében vissza nem térek!«”

²⁸Míkájehú ezt mondta: „Ha valóban békében térsz vissza, akkor nem Atyánk szólt általam.” Majd ezt mondta: „Halljátok meg, ti népek mind!”

Aháb elesik, ahogy az Atya megmondta

²⁹Izráel királya és Jósáfát, Júda királya tehát felvonult Rámót-Gileád ellen. ³⁰Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: „Elváltoztatom a külsőmet, úgy megyek a harcba, de te vedd fel a díszruhádat!” Izráel királya tehát elváltoztatta a külsejét, és így ment a harcba.

³¹Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik harminckét parancsnokának: „Ne harcoljatok se kicsivel, se naggyal, csak Izráel királyával!”

³²Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt mondták: „Biztosan ez Izráel királya!” Ellene fordultak, hogy megtámadják, de Jósáfát felkiáltott. ³³Amikor a harci kocsik parancsnokai látták, hogy nem Izráel királya, visszafordultak, és nem üldözték tovább. ³⁴Egy ember pedig vaktában kifeszítette íját, és eltalálta Izráel királyát a páncél eresztékei között. A király ezt mondta kocsihajtójának: „Fordulj meg, és vígy ki a harcból, mert megsebesültem!” ³⁵A harc egyre hevesebb lett azon a napon, a királyt pedig támogatva tartották a harci kocsiján, az arámokkal szemben. Estére meghalt. Sebének vére a kocsi aljára folyt. ³⁶Napnyugtakor kiáltás járta be a tábort: „Ki-ki a városába, ki-ki a földjére!”

³⁷A király tehát meghalt, és Samáriába vitték; ott temették el a királyt, Samáriában. ³⁸A harci kocsit lemosták Samária tavánál, és a kutyák felnyalták a vérét, a parázna nők pedig ott fürödtek, ahogyan Atyánk megmondta.

³⁹Aháb egyéb dolgai pedig, mindaz, amit véghezvitt, az elefántcsont palota, amelyet épített, és minden város, amelyet felépített — nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikája könyvében? ⁴⁰Aháb tehát pihenni tért atyáihoz, és fia, Ahazjá lett a király helyette.

Jósáfát az Atya előtt jár

⁴¹Jósáfát, Ászá fia Ahábnak, Izráel királyának negyedik évében lett Júda királya. ⁴²Jósáfát harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Azúbá volt, Silhi leánya. ⁴³Mindenben apja, Ászá útját követte, és nem tért le róla, azt tette, ami helyes Atyánk szemében. A magaslatok azonban megmaradtak; a nép továbbra is ott áldozott és tömjénezett. ⁴⁴Jósáfát ezenfelül békét kötött Izráel királyával.

⁴⁵Jósáfát egyéb dolgai pedig, a hőstettei, amelyeket véghezvitt, és hogy miként viselt háborút — nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikája könyvében? ⁴⁶A szentélyi férfiparáznák maradékát, akik még apjának, Ászának idejéből maradtak, eltávolította az országból. ⁴⁷Edómban nem volt király; egy helytartó látta el a király tisztét. ⁴⁸Jósáfát tarsísi hajókat építtetett, hogy Ofírba menjenek aranyért, de nem jutottak el oda, mert összetörtek Ecjón-Gebernél. ⁴⁹Akkor Ahazjá, Aháb fia ezt mondta Jósáfátnak: „Hadd menjenek szolgáim a te szolgáiddal a hajókon!” De Jósáfát nem egyezett bele. ⁵⁰Jósáfát pihenni tért atyáihoz, és eltemették atyái mellé atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám lett a király helyette.

Ahazjá haragra ingerli az Atyát

⁵¹Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik évében kezdett uralkodni Izráel fölött Samáriában, és két évig uralkodott Izráel fölött. ⁵²Azt tette, ami rossz Atyánk szemében, mert apja útján járt, anyja útján és Jeroboámnak, Nebát fiának útján, aki vétekbe vitte Izráelt. ⁵³Baalt szolgálta, és azt imádta, így haragra ingerelte Atyánkat, Izráel Istenét, egészen úgy, ahogyan apja tette.