Nincs Atya Izráelben?
Izráel és Júda hosszú hanyatlása a fogságig. A könyv még az ítélet közepette is újra meg újra megpillant egy Atyát, aki nem siet lemondani gyermekeiről.
1 1Aháb halála után Móáb fellázadt Izráel ellen.
2Ahazjá leesett Samáriában felső szobája rácsozatán át, és megsérült. Követeket küldött ezzel a paranccsal: „Menjetek, kérdezzétek meg Baal-Zebúbot, Ekrón istenét, hogy felépülök-e ebből a sérülésből!”
3De Atyánk angyala ezt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj a samáriai király követei elé, és kérdezd meg tőlük: »Nincs Atya Izráelben, hogy Baal-Zebúbhoz, Ekrón istenéhez mentek tanácsot kérni?«
4Ezért ezt mondja Atyánk: »Nem kelsz fel abból az ágyból, amelybe belefeküdtél, hanem bizony meghalsz!«” Illés pedig elment.
5Amikor a követek visszatértek a királyhoz, az megkérdezte tőlük: „Miért jöttetek vissza?”
6Ezt felelték: „Egy ember jött elénk, és ezt mondta: »Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött titeket, és mondjátok meg neki: Ezt mondja Atyánk: Nincs Atya Izráelben, hogy embereket küldesz Baal-Zebúbhoz, Ekrón istenéhez tanácsot kérni? Ezért nem kelsz fel abból az ágyból, amelybe belefeküdtél, hanem bizony meghalsz!«”
7A király megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki elétek jött, és ezt mondta nektek?”
8Ezt felelték: „Szőrruhát viselt, és bőröv volt a derekán.” A király ekkor így szólt: „A tisbei Illés az.”
9Ekkor a király egy parancsnokot küldött Illéshez ötven emberével. Az fölment hozzá, aki éppen egy domb tetején ült, és így szólt hozzá: „Atyánk embere, a király ezt mondja: »Gyere le!«”
10Illés így felelt a parancsnoknak: „Ha én Atyánk embere vagyok, szálljon tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet!” És tűz szállt le az égből, és megemésztette őt és ötven emberét.
11A király ismét küldött egy másik parancsnokot ötven emberével, aki így szólt: „Atyánk embere, a király ezt mondja: »Gyere le gyorsan!«”
12Illés így felelt: „Ha én Atyánk embere vagyok, szálljon tűz az égből, és emésszen meg téged és ötven emberedet!” És Atyánk tüze leszállt az égből, és megemésztette őt és ötven emberét.
13A király egy harmadik parancsnokot is küldött ötven emberével. Ez fölment, térdre esett Illés előtt, és így könyörgött: „Atyánk embere, kérlek, legyen drága az életem és ennek az ötven szolgádnak az élete a szemedben! 14Tűz szállt le az égből, és megemésztette az előző két parancsnokot ötven-ötven emberükkel együtt. De most legyen drága előtted az életem!”
15Atyánk angyala ekkor ezt mondta Illésnek: „Menj le vele, ne félj tőle!” Illés tehát lement vele a királyhoz.
16Ezt mondta a királynak: „Ezt mondja Atyánk: Azért küldtél követeket, hogy megkérdezd Baal-Zebúbot, Ekrón istenét – nincs talán Atya Izráelben, akit a szaváért megkérdezhetnél? –, azért nem kelsz fel abból az ágyból, amelybe belefeküdtél, hanem bizony meghalsz!”
17Ahazjá meghalt, ahogyan Atyánk szava megmondta Illés által. Mivel Ahazjának nem volt fia, Jórám lett a király helyette, Jórámnak, Jósáfát fiának, Júda királyának a második évében. 18Ahazjá egyéb dolgai, amelyeket véghezvitt, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikájában?