2Királyok 2 FHB Father's Heart Bible™

2 ¹Amikor Atyánk forgószélben fel akarta vinni Illést a mennybe, Illés és Elizeus elindult Gilgálból. ²Illés ezt mondta Elizeusnak: „Maradj itt, kérlek, mert Atyánk Bételbe küldött.” Elizeus így felelt: „Az élő Atyánkra és az életedre mondom, hogy nem hagylak el!” Lementek tehát Bételbe.

³A bételi prófétatanítványok kimentek Elizeushoz, és megkérdezték tőle: „Tudod-e, hogy Atyánk ma elragadja mellőled uradat?” „Tudom, én is” – felelte. „Hallgassatok!”

⁴Illés ezt mondta: „Elizeus, maradj itt, kérlek, mert Atyánk Jerikóba küldött.” Ő így felelt: „Az élő Atyánkra és az életedre mondom, hogy nem hagylak el!” Elmentek tehát Jerikóba.

⁵A jerikói prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és megkérdezték tőle: „Tudod-e, hogy Atyánk ma elragadja mellőled uradat?” „Tudom, én is” – felelte. „Hallgassatok!”

⁶Illés ezt mondta neki: „Maradj itt, kérlek, mert Atyánk a Jordánhoz küldött.” Ő így felelt: „Az élő Atyánkra és az életedre mondom, hogy nem hagylak el!” Így mentek tovább mindketten.

⁷Ötven férfi a prófétatanítványok közül odament, és megállt velük szemben a távolban, miközben ők ketten a Jordánnál álltak. ⁸Illés fogta a palástját, összegöngyölte, ráütött a vízre, az pedig kettévált mindkét irányba, és ők ketten száraz lábbal keltek át. ⁹Amikor átkeltek, Illés ezt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadtatom tőled!” Elizeus így felelt: „Hadd szálljon rám lelkedből kétszeres rész!”

¹⁰„Nehéz dolgot kértél” – mondta Illés. „Ha látni fogod, amikor elragadtatom tőled, akkor a tiéd lesz; ha nem, akkor nem.”

¹¹Miközben mentek és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi és tüzes lovak választották el őket egymástól, és Illés forgószélben felment a mennybe. ¹²Elizeus látta ezt, és így kiáltott: „Atyám, atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai!” Azután nem látta többé. Ekkor megragadta a ruháját, és kettészakította.

¹³Felvette Illés leesett palástját, visszatért, és megállt a Jordán partján. ¹⁴Fogta Illés leesett palástját, ráütött a vízre, és ezt kérdezte: „Hol van Atyánk, Illés Istene?” Ráütött a vízre, az pedig kettévált jobbra és balra, és Elizeus átkelt rajta.

¹⁵A jerikói prófétatanítványok, akik vele szemben voltak, látták ezt, és így szóltak: „Illés lelke megnyugodott Elizeuson.” Elébe mentek, és a földig hajoltak előtte. ¹⁶„Nézd” – mondták –, „szolgáidnak van ötven erős embere. Hadd menjenek el, és keressék uradat! Hátha Atyánk Lelke ragadta el, és letette valamelyik hegyen vagy valamelyik völgyben.” „Ne” – felelte Elizeus –, „ne küldjétek el őket!”

¹⁷De addig erősködtek, amíg már szégyellte megtagadni. „Küldjétek hát el őket” – mondta. Elküldtek tehát ötven embert, akik három napig keresték, de nem találták meg.

¹⁸Amikor visszatértek Elizeushoz, aki Jerikóban tartózkodott, ezt mondta nekik: „Nem megmondtam nektek, hogy ne menjetek?”

Atyánk meggyógyítja Jerikó vizét

¹⁹A város emberei ezt mondták Elizeusnak: „Nézd, uram, maga a város jó helyen fekszik, ahogy látod, de a víz rossz, és a föld terméketlen.”

²⁰„Hozzatok nekem egy új tálat” – mondta –, „és tegyetek bele sót!” Odavitték neki.

²¹Kiment a forráshoz, sót szórt bele, és ezt mondta: „Így szól Atyánk: Meggyógyítottam ezt a vizet, nem okoz többé halált, sem terméketlenséget.”

²²A víz pedig tiszta maradt mind a mai napig, az Elizeus által kimondott szó szerint.

²³Onnan Elizeus felment Bételbe. Amint az úton ment, kisfiúk jöttek ki a városból, és csúfolták őt: „Menj fel, kopasz! Menj fel, kopasz!” ²⁴Megfordult, rájuk nézett, és megátkozta őket Atyánk nevében. Ekkor két medve jött ki az erdőből, és szétszaggatott negyvenkét fiút közülük. ²⁵Elizeus pedig továbbment a Karmel-hegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.