1Királyok 21 FHB Father's Heart Bible™

21 ¹Ezek után történt, hogy Nábótnak, a jezréelinek szőlője volt Jezréelben, Aháb samáriai király palotája mellett. ²Aháb ezt mondta Nábótnak: „Add nekem a szőlődet veteményeskertnek, hiszen a házam mellett van. Cserébe jobb szőlőt adok neked, vagy ha úgy akarod, kifizetem ezüstben az árát.”

³Nábót így felelt Ahábnak: „Atyánk mentsen meg attól, hogy odaadjam neked atyáim örökségét!” ^a a v3 Atyánk törvénye szerint a családi föld maradandó örökség volt, amely nemzedékről nemzedékre szállt, és soha nem volt szabad véglegesen eladni. Nábót nem makacsságból tagadta meg a kérést, hanem hűségből.

⁴Aháb hazament, kedvetlenül és haragosan Nábótnak, a jezréelinek szavai miatt, aki ezt mondta: „Nem adom neked atyáim örökségét.” Lefeküdt az ágyára, elfordította az arcát, és nem volt hajlandó enni. ⁵Odament hozzá a felesége, Jezábel, és megkérdezte: „Miért vagy ilyen kedvetlen, hogy enni sem akarsz?”

⁶Ő így felelt: „Beszéltem Nábóttal, a jezréelivel, és ezt mondtam neki: »Add el nekem a szőlődet pénzért, vagy ha úgy akarod, másik szőlőt adok érte.« De ő azt mondta: »Nem adom neked a szőlőmet.«”

⁷A felesége, Jezábel, ezt mondta neki: „Hát így uralkodsz Izráel felett? Kelj fel, egyél, és légy jókedvű! Majd én neked adom Nábótnak, a jezréelinek szőlőjét.”

⁸Leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte a pecsétjével, és elküldte a véneknek és előkelőknek, akik Nábóttal együtt a városában laktak. ⁹A levelekben ezt írta: „Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. ¹⁰Ültessetek vele szembe két elvetemült embert, akik így tanúskodjanak ellene: »Megátkoztad Istent és a királyt.« Azután vigyétek ki, és kövezzétek halálra.”

¹¹A város emberei, a vének és előkelők, akik ott laktak, pontosan úgy tettek, ahogyan Jezábel megparancsolta nekik a levelekben, amelyeket küldött. ¹²Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették. ¹³Jött két elvetemült ember, leült vele szemben, és így tanúskodott Nábót ellen a nép előtt: „Nábót megátkozta Istent és a királyt.” Akkor kivitték a városon kívülre, és halálra kövezték. ¹⁴Azután megüzenték Jezábelnek: „Nábótot halálra kövezték.”

¹⁵Amikor Jezábel meghallotta, hogy Nábótot halálra kövezték, ezt mondta Ahábnak: „Kelj fel, és vedd birtokba Nábótnak, a jezréelinek szőlőjét, amelyet nem akart pénzért eladni neked. Mert Nábót nem él többé, hanem meghalt.”

¹⁶Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót meghalt, felkelt, és lement, hogy birtokba vegye Nábótnak, a jezréelinek szőlőjét.

¹⁷Akkor így szólt Atyánk szava Illéshez, a tisbéihez:

¹⁸„Kelj fel, menj le Aháb izráeli király elé Samáriába! Ott van Nábót szőlőjében, lement, hogy birtokba vegye. ¹⁹„Mondd meg neki: »Ezt mondja Atyánk: Gyilkoltál, és még birtokba is vettél?« Azután mondd: »Ezt mondja Atyánk: Ott, ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, a te véredet is felnyalják, bizony a tiédet.«”

²⁰Aháb ezt mondta Illésnek: „Hát megtaláltál, ellenségem?” Illés így felelt: „Megtaláltalak, mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosz Atyánk szemében.”

²¹„Íme, veszedelmet hozok rád, elsöpörlek, és kiirtom Ahábtól Izráelben minden férfit, szolgát és szabadot egyaránt. ²²Olyanná teszem a házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának házát, mert haragra ingereltél, és vétekbe vitted Izráelt.” ²³Jezábelről pedig így szólt Atyánk: „A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel várfala mellett. ²⁴Aki Aháb háza népéből a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.”

²⁵Nem volt senki olyan, mint Aháb, aki arra adta magát, hogy azt tegye, ami gonosz Atyánk szemében, mert a felesége, Jezábel, izgatta erre. ²⁶Igen utálatosan viselkedett, bálványokat követett, ahogyan az emóriak, akiket Atyánk kiűzött Izráel elől.

²⁷Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta a ruháját, zsákruhát öltött a testére, böjtölt, zsákruhában feküdt, és csüggedten járt-kelt.

²⁸Akkor így szólt Atyánk szava Illéshez, a tisbéihez:

²⁹„Láttad, hogyan alázta meg magát Aháb előttem? Mivel megalázta magát előttem, nem hozom rá a veszedelmet az ő életében, hanem a fia idejében hozom rá a házára.”