Asszonyok, akik Jézussal jártak

Név szerint szerepelnek az asszonyok, akik a munkát anyagilag támogatják. Egy példázat a talajokról megmagyarázza, miért nem jut semmire Atyánk igéje némelyekben. Lecsendesít egy vihart, megszabadít egy Légiónak nevezett embert, akinek szomszédai arra kérik, menjen el, aztán meggyógyít egy vérfolyásos asszonyt, és feltámasztja Jairus lányát.

8. fejezet.

Nem sokkal ezután városról városra és faluról falura járt, prédikált, és hirdette Atyánk országának örömhírét. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és betegségektől: Mária, akit Magdalainak hívtak, akiből hét démon ment ki, Johanna, Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, Zsuzsanna és sok más asszony, akik a maguk vagyonából gondoskodtak róluk.

Amikor nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból özönlöttek hozzá az emberek, példázatban szólt hozzájuk:

„Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némelyik mag az útfélre esett, eltaposták, és megették az ég madarai. Némelyik a sziklára esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némelyik a tövisek közé esett, és a tövisek vele együtt felnőttek, és megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, felnövekedett, és százszoros termést hozott.” Miután ezt elmondta, így kiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat.

Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek Atyánk országának titkait, a többieknek azonban példázatokban, hogy »nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek«.”

„A példázat pedig ezt jelenti: A mag Atyánk igéje. Az útfélre hullottak azok, akik hallják az igét, de azután jön az ördög, és kiveszi az igét a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. A sziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Amelyik a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallják az igét, de ahogy mennek tovább, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és a gyümölcsük soha nem érik be. Amelyik pedig a jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallják az igét, szilárdan megtartják, és állhatatosan gyümölcsöt teremnek.”

A fény, amelyet nem lehet elrejteni

„Senki sem gyújt lámpást azért, hogy egy edénnyel letakarja, vagy az ágy alá tegye, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és napfényre ne jutna. Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak még adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”

Atyánk családja

Jézushoz jött az anyja és a testvérei, de a sokaság miatt nem tudtak hozzáférni. Ezért tudtára adták: „Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének.”

Ő azonban így felelt nekik: „Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Atyánk igéjét hallják, és meg is cselekszik.”

Jézus lecsendesíti a vihart

Egy napon tanítványaival együtt hajóra szállt. Ezt mondta nekik: „Keljünk át a tó túlsó partjára!” El is indultak.

Hajózás közben Jézus elaludt. Ekkor szélvihar csapott le a tóra, a hajó megtelt vízzel, és veszélybe kerültek. Odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre és a tomboló vízre, azok elálltak, és csend lett. Akkor megkérdezte tőlük: „Hol van a hitetek?” Ők pedig megrémültek és elcsodálkoztak, és ezt mondták egymásnak: „Ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”

Egy ember, akit megszabadított a Légió

Azután a gerazaiak földjére hajóztak, amely Galileával átellenben van. Amikor Jézus partra lépett, szembejött vele a város egyik ördögtől megszállott embere. Ez az ember már régóta nem viselt ruhát, és nem házban lakott, hanem a sírboltok között. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult előtte, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” Jézus ugyanis megparancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert az sokszor megragadta; és hiába őrizték, hiába kötözték meg láncokkal és bilincsekkel, ő elszakította azokat, és a démon a pusztába hajtotta.

Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” – mert sok démon ment belé.

És arra kérték, hogy ne parancsolja őket a mélységbe.

Ott a hegyoldalon egy nagy disznócsorda legelészett. A démonok arra kérték, hogy engedje meg nekik, hadd menjenek a disznókba. És ő megengedte nekik. Erre a démonok kimentek az emberből, és bementek a disznókba. A csorda pedig lerohant a meredélyen a tóba, és belefulladt.

Amikor a pásztorok látták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül vitték a városban és a környéken. Az emberek kijöttek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézushoz értek, ott találták az embert, akiből kimentek a démonok: felöltözve, józan ésszel ült Jézus lábánál. És félelem fogta el őket. Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott ember. Ekkor a gerazai vidék egész népe arra kérte, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért. Az az ember, akiből kimentek a démonok, arra kérte, hadd maradjon vele, de Jézus elküldte, és ezt mondta:

„Térj haza, és mondd el, mennyi mindent tett veled Atyánk!” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, mennyi mindent tett vele Jézus.

A hit meggyógyít és feltámaszt

Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt. Ekkor odajött egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábához borulva arra kérte, hogy jöjjön el a házába, mert egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét éves volt, haldoklott. Miközben Jézus odament, a sokaság szorongatta őt. Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és egész vagyonát orvosokra költötte, de senki sem tudta meggyógyítani. Hátulról odalépett hozzá, megérintette a ruhája szegélyét, és a vérfolyása azonnal elállt.

Jézus ekkor ezt mondta: „Ki érintett meg engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: „Mester, a sokaság szorongat és nyomaszt téged.”

Jézus azonban ezt mondta: „Megérintett valaki, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.”

Amikor az asszony látta, hogy nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte, és mindenki előtt elmondta, miért érintette meg, és hogyan gyógyult meg azonnal.

Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited meggyógyított téged. Menj el békével!”

Még beszélt, amikor valaki jött a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondta: „Meghalt a lányod, ne fáraszd tovább a Mestert!”

Jézus azonban meghallotta ezt, és így felelt neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul!”

Amikor megérkezett a házhoz, senkit sem engedett be magával, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a gyermek apját és anyját.

Mindnyájan sírtak és gyászolták a lányt, de ő ezt mondta: „Ne sírjatok, mert nem halt meg, csak alszik!”

Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

Ő azonban megfogta a kezét, és így kiáltott: „Leányom, kelj fel!”

Ekkor visszatért a lélegzete, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülei nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, mi történt.