Egy katona hite ámulatba ejti Jézust

Egy római tiszt azt mondja, elég egyetlen szó a távolból, és Jézus szerint ilyen hitet Izraelben sem talált. Megállít egy temetési menetet, és visszaadja egy özvegynek a fiát. A börtönben lévő János megkérdezi, ő-e az, akinek el kell jönnie. Egy rossz hírű asszony sírva borul elé.

7. fejezet.

Miután mindezt elmondta a népnek, bement Kapernaumba. Egy százados szolgája, aki kedves volt neki, beteg volt, és a halálán volt. Amikor a százados hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti a népünket, és ő építtette nekünk a zsinagógánkat. Jézus elment velük. Már közel járt a házhoz, amikor a százados barátait küldte hozzá ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba lépj. Ezért nem is tartottam magamat méltónak arra, hogy hozzád menjek. Csak mondd ki a szót, és gyógyuljon meg a szolgám. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és katonák vannak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, akkor elmegy; a másiknak: »Gyere ide!«, akkor idejön; a szolgámnak pedig: »Tedd meg ezt!«, akkor megteszi.”

Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott a századoson, majd a követő sokaság felé fordulva így szólt: „Mondom nektek, még Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.”

Amikor pedig a küldöttek visszatértek a házba, egészségesnek találták a szolgát.

Jézus feltámasztja egy özvegy fiát

Nem sokkal ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek a tanítványai meg egy nagy sokaság. Amikor a város kapujához közeledett, éppen egy halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság volt vele.

Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Majd odalépett, és megérintette a koporsót. Erre a vivők megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!”

A halott pedig felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt az anyjának.

Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Atyánkat: „Nagy próféta támadt közöttünk!” „Atyánk meglátogatta népét!” És ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.

János kérdése: Te vagy az eljövendő?

Mindezt elmondták Jánosnak a tanítványai. Ekkor János magához hívott kettőt a tanítványai közül, és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?” Amikor a férfiak odaértek hozzá, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: »Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?«”

Abban az órában sokakat meggyógyított betegségekből, bajokból és gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a látását.

Így válaszolt nekik: „Menjetek el, és mondjátok el Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek pedig az örömhírt hirdetik. És boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”

Amikor János küldöttei elmentek, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádszálat lássatok? Akkor miért mentetek ki? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme, akik pompás öltözetben járnak, és bőségben élnek, a királyi palotákban vannak. De hát miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről meg van írva: »Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utadat.«

Mondom nektek: az asszonyoktól születettek között senki sem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb Atyánk országában, nagyobb nála.”

(Amikor az egész nép és a vámszedők ezt hallották, igazat adtak Atyánknak, mert megkeresztelkedtek János keresztségével, a farizeusok és a törvénytudók viszont elvetették Atyánk szándékát, amely rájuk vonatkozott, mert nem keresztelkedtek meg általa.).

„Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit? Kihez is hasonlók? Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják egymásnak: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok; siratóéneket énekeltünk, de nem sírtatok.« Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, és nem iszik bort, és azt mondjátok: »Ördög van benne.« Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: »Nézzétek, ez a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja!« A bölcsességet azonban igazolja minden gyermeke.” ^a

Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett

Egy farizeus meghívta, hogy egyen vele. Be is ment a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Egy bűnös asszony, aki abban a városban élt, megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van az asztalnál, és hozott egy alabástromtartóban illatos olajat. Megállt mögötte a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, hajával törölte meg, csókolgatta a lábát, és megkente az illatos olajjal. Amikor ezt látta a farizeus, aki meghívta, ezt gondolta magában: „Ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki megérinti: hiszen bűnös.”

Jézus megszólalt, és ezt mondta neki: „Simon, van valami mondanivalóm neked.” Ő pedig így szólt: „Mondd, Mester!”

„Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik pedig ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mindkettőnek elengedte. Melyikük szereti őt tehát jobban?”

Simon így felelt: „Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen ítéltél.”

Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bementem a házadba, és lábamra nem adtál vizet, ő viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Te nem csókoltál meg, ő viszont, amióta bejöttem, nem szűnt meg csókolgatni a lábamat. Te nem kented meg olajjal a fejemet, ő viszont illatos olajjal kente meg a lábamat. Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsánatot nyert, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsánatot nyer, kevésbé szeret.” Az asszonynak pedig ezt mondta: „Megbocsáttattak a bűneid.”

Az asztaltársak pedig kezdték kérdezgetni egymástól: „Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?”

Ő pedig így szólt az asszonyhoz: „A hited megtartott téged, menj el békességgel!”