Lukács 6 FHB Father's Heart Bible™

6 ¹Egy szombaton Jézus gabonaföldeken ment át, tanítványai pedig kalászokat tépdestek, a kezükben kimorzsolták, és ették. ²Néhány farizeus ezt kérdezte: „Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?”

³Jézus így válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is, és azok is, akik vele voltak, ⁴hogyan ment be Atyánk házába, hogyan vette el a szent kenyereket, ette meg, és adott a társainak is, pedig azt nem szabad megenni, csak a papoknak?” ⁵Majd ezt mondta nekik: „Az Emberfia ura a szombatnak.”

⁶Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. ⁷Az írástudók és a farizeusok figyelték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel megvádolhatják.

⁸De Jézus ismerte a gondolataikat, ezért így szólt a sorvadt kezű emberhez: „Kelj fel, és állj ide!” Az felkelt, és odaállt. ⁹Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat, életet megmenteni vagy elpusztítani?” ¹⁰Végignézett mindnyájukon, majd így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az megtette, és keze helyreállt.

¹¹Ők azonban esztelen haragra gerjedtek, és arról beszéltek egymással, hogy mit tegyenek Jézussal.

A tizenkét apostol kiválasztása

¹²Azokban a napokban Jézus kiment a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Atyánkhoz mondott imádságban töltötte. ¹³Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett el: ¹⁴Simont, akit Péternek nevezett el, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost; Fülöpöt és Bertalant; ¹⁵Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, akit Zélótának hívtak; ¹⁶Júdást, Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.

Atyánk ereje meggyógyítja a sokaságot

¹⁷Velük együtt lement, és megállt egy sík helyen, tanítványainak nagy sokaságával, és azzal a nagy néptömeggel, amely egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint Tírusz és Szidón tengerparti vidékéről jött. ¹⁸Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, azok is meggyógyultak. ¹⁹Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

²⁰Tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek Atyánk országa.

²¹„Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd jóllaktok. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. ²²Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek és gyaláznak titeket, és mint gonoszt elvetik a neveteket az Emberfiáért. ²³Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyben; hiszen az üldözők ősei ugyanígy bántak a prófétákkal.

²⁴De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok már vigasztalásotokat. ²⁵Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok. ²⁶Jaj nektek, amikor mindenki jót mond rólatok, mert a hízelgők ősei ugyanígy bántak a hamis prófétákkal.

Szeressétek ellenségeiteket

²⁷De nektek mondom, akik hallgattok rám: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. ²⁹Aki megüti az egyik arcodat, annak tartsd oda a másikat is; aki elveszi a felsőruhádat, attól az alsóruhádat se tagadd meg. ³⁰Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi, ami a tiéd, attól ne követeld vissza. ³¹Úgy bánjatok az emberekkel, ahogyan szeretnétek, hogy veletek bánjanak.

³²Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi ebben az érdem? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³³És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi ebben az érdem? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. ³⁴És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől visszavárjátok, mi ebben az érdem? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. ³⁵Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte; nagy lesz a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. ³⁶Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek

³⁷Ne ítéljetek, és nem ítélnek el titeket. Ne kárhoztassatok, és nem kárhoztatnak el titeket. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. ³⁸Adjatok, és nektek is adatik: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek viszonzásul nektek.”

³⁹Mondott nekik egy példázatot is: „Vajon vezethet-e vak embert egy másik vak? Nem esnek-e mind a ketten verembe? ⁴⁰A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, olyan lesz, mint a mestere. ⁴¹Miért nézed a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? ⁴²Hogyan mondhatod testvérednek: »Testvérem, hadd vegyem ki a szemedből a szálkát«, amikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a gerendát a saját szemedből, és akkor majd tisztán látsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.

A fáját a gyümölcséről ismerni meg

⁴³Mert nem terem jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem terem jó gyümölcsöt. ⁴⁴Minden fát a maga gyümölcséről lehet megismerni; mert tövisbokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. ⁴⁵A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonosz kincséből hozza elő a gonoszt; mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

Építs a kősziklára

⁴⁶Miért hívtok engem így: »Uram, Uram«, ha nem teszitek, amit mondok? ⁴⁷Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hallgatja beszédemet, és cselekszi is azt: ⁴⁸Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára vetette az alapot. Amikor jött az árvíz, nekizúdult a folyó annak a háznak, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. ⁴⁹De aki hallgatja beszédemet, de nem cselekszi, hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül, a földre építette a házát. Nekizúdult az árvíz, és az azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak a romlása.”