Jézus kiküldi a tizenkettőt

A tizenkettőt kiküldi, öt kenyér ezreket lakat jól, Péter pedig Krisztusnak nevezi, mire Jézus rögtön kijelenti, hogy meg kell halnia. A hegyen az Atya Választottnak nevezi. Lejövet meggyógyít egy fiút, akit a tanítványok nem tudtak. Aztán Jeruzsálem felé fordul.

9. fejezet.

Jézus összehívta a tizenkettőt, és erőt meg hatalmat adott nekik minden démon felett, és hogy betegségeket gyógyítsanak. Majd elküldte őket, hogy hirdessék Atyánk országát, és meggyógyítsák a betegeket.

Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, és két-két ruhát se vigyetek magatokkal. Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább. Ahol pedig nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, rázzátok le lábatokról a port, bizonyságul ellenük.”

Azok pedig útnak indultak, faluról falura jártak, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarba jött, mert egyesek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból, mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. Heródes ezt mondta: „Jánost lefejeztettem. Ki hát ez, akiről ilyeneket hallok?” És igyekezett látni őt.

Öt kenyér jóllakat ötezer embert

Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Ő pedig maga mellé vette őket, és visszavonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. A sokaság azonban megtudta ezt, és utána ment. Ő örömmel fogadta őket, beszélt nekik Atyánk országáról, és meggyógyította azokat, akiknek szükségük volt rá. Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: „Bocsásd el a sokaságot, hogy a környező falvakban és tanyákon szállást és élelmet találjanak, mert itt lakatlan helyen vagyunk.”

Ő pedig ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!” Azok így feleltek: „Nincs több, csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el, és nem veszünk eledelt ennek az egész népnek.”

Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Ekkor így szólt tanítványaihoz: „Ültessétek le őket mintegy ötvenes csoportokban.”

Így tettek, és leültettek mindenkit. Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte azokat, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; a megmaradt darabok pedig tizenkét kosarat töltöttek meg.

Ti kinek mondotok engem?

Egyszer, amikor egyedül imádkozott, és a tanítványai is a közelében voltak, megkérdezte tőlük Jézus: „Kinek mond engem a sokaság?”

Ők így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; mások Illésnek; ismét mások pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki.”

„Hát ti kinek mondotok engem?” – kérdezte tőlük. Péter így válaszolt: „Atyánk Krisztusának.” ^a

Az Emberfiának szenvednie kell

Jézus azonban határozottan rájuk parancsolt, és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el,

és ezt mondta: „Az Emberfiának sok szenvedésen kell átmennie, el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell öletnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.”

Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga dicsőségében, valamint az Atya és a szent angyalok dicsőségében. Bizony mondom nektek: vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják Atyánk országát.”

Az Atya megdicsőíti a Fiát

E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája vakító fehérré lett. És két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelenve távozásáról beszéltek, amelyet Jeruzsálemben kellett beteljesítenie.

Pétert és a vele levőket elnyomta az álom, de amikor teljesen felébredtek, meglátták az ő dicsőségét és a két férfit, akik ott álltak vele. Amikor azok távozni akartak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” De nem tudta, mit beszél.

Amíg ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket; amikor pedig a felhőbe kerültek, megrémültek.

A felhőből pedig hang hallatszott: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, őt hallgassátok!” ^b

Amikor a hang elhangzott, Jézus egyedül volt ott. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek sem mondták el, amit láttak.

Egy apa fia megszabadul a sötétségtől

A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment elébe. A sokaságból egy férfi így kiáltott: „Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az egyetlen gyermekem! Egy lélek megragadja, és hirtelen felkiált; úgy rángatja, hogy habzik a szája, és alig akar eltávozni tőle, miközben gyötri őt. Könyörögtem a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”

Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a fiadat!”

Amíg a fiú közeledett, a démon a földhöz vágta, és rángatta. De Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának.

Az Emberfiát kiszolgáltatják

Ekkor mindnyájan elámultak Atyánk nagyságán. Amikor pedig mindenki csodálkozott mindazon, amit Jézus tett, ő ezt mondta tanítványainak:

„Jól jegyezzétek meg ezeket a szavakat: az Emberfia nemsokára emberek kezébe adatik.”

Ők azonban nem értették ezt a mondást, mert el volt rejtve előlük, hogy fel ne fogják; de féltek megkérdezni őt erről a mondásról.

Azután vita támadt közöttük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük. Jézus pedig, mivel ismerte szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

és ezt mondta nekik: „Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki elküldött engem. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.”

Ekkor megszólalt János: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki démonokat, és igyekeztünk megakadályozni, mert nem követ téged velünk együtt.”

Jézus azonban ezt mondta neki: „Ne akadályozzátok, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

Jézus elszántan elindul Jeruzsálem felé

Amikor pedig közeledtek felemeltetésének napjai, elszántan elindult Jeruzsálem felé. Követeket küldött maga előtt, akik útnak indultak, és betértek egy samáriai faluba, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálem felé tartott. Amikor ezt látták tanítványai, Jakab és János, így szóltak: „Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?”

De Jézus feléjük fordult, és megdorgálta őket. Azután elmentek egy másik faluba.

Jézus követésének ára

Amint az úton mentek, valaki ezt mondta neki: „Követlek téged, akárhová mégy.”

Jézus így felelt neki: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét.”

Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De az ezt mondta: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”

Jézus azonban ezt mondta neki: „Hadd temessék el a halottak a maguk halottait, te pedig menj el, és hirdesd Atyánk országát!”

Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.”

Jézus pedig ezt mondta neki: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas Atyánk országára.”