Lukács 10 FHB Father's Heart Bible™

10 ¹Ezután az Úr kijelölt másik hetvenkettőt, és kettesével maga előtt küldte el őket minden városba és helységbe, ahová ő maga menni készült.

²Ezt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Atyját, hogy küldjön munkásokat az aratásába. ³Menjetek! Íme, úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ⁴Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek. ⁵Ha egy házba beléptek, először ezt mondjátok: »Békesség ennek a háznak!« ⁶Ha ott a békesség embere lakik, megnyugszik rajta a ti békességetek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. ⁷Maradjatok abban a házban, és egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. ⁸Ha egy városba beléptek, és befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. ⁹Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: »Elközelített hozzátok Atyánk országa.« ¹⁰De ha egy városba beléptek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok: ¹¹»Még a városotok porát is, amely ránk tapadt, lerázzuk rátok. De tudjátok meg: elközelített Atyánk országa.« ¹²Mondom nektek, hogy Sodomának elviselhetőbb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

¹³„Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek köztetek történtek, már régen megtértek volna, zsákban és hamuban ülve. ¹⁴De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵Te pedig, Kapernaum, vajon az égig emelkedsz fel? A sírig fogsz lesüllyedni. ¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el; aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki engem elküldött.”

¹⁷A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és ezt mondta: „Uram, a te nevedben még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.”

¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Sátánt villámként lehullani az égből. ¹⁹Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek. ²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

²¹Abban az órában Jézus ujjongott a Szentlélek által, és ezt mondta: „Magasztallak téged, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kicsinyeknek kijelentetted. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.”

²²„Mindent nekem adott az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

²³Majd a tanítványaihoz fordult, és külön nekik ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok! ²⁴Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

A jó samaritánus példázata

²⁵Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

²⁶Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”

²⁷Ő pedig így felelt: „Szeresd Atyádat teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint magadat.”

²⁸Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.”

²⁹Ő azonban igazolni akarta magát, és ezt kérdezte Jézustól: „De ki az én felebarátom?”

³⁰Jézus így válaszolt: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe került, akik kifosztották és megverték, majd félholtan otthagyták. ³¹Egy pap pedig történetesen azon az úton ment lefelé, de amikor meglátta, elkerülte a másik oldalon. ³²Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, elkerülte a másik oldalon. ³³Egy úton járó samaritánus pedig odaért hozzá, és amikor meglátta, megszánta. ³⁴Odament hozzá, bekötözte sebeit, és olajat meg bort öntött rájuk, majd feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta őt. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viselj gondot rá, és ha valamit még ráköltesz, visszatérésemkor megadom neked.« ³⁶Mit gondolsz, e három közül melyik lett felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?”

³⁷Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Márta és Mária

³⁸Amikor továbbhaladtak, Jézus bement egy faluba. Egy Márta nevű asszony pedig befogadta őt otthonába. ³⁹Volt neki egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta a tanítását. ⁴⁰Mártát azonban sok szolgálás kötötte le. Odalépett hozzá, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd neki, hogy segítsen nekem!”

⁴¹Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, ⁴²de egy a szükséges dolog. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle.”