Az Atya elküldi Nátánt Dávidhoz

Nátán elmond egy történetet egy gazdag emberről, aki ellopja egy szegény ember dédelgetett bárányát, és Dávid elítéli önmagát, mielőtt meghallaná: te vagy az az ember. A kard sohasem távozik el házától. A haldokló gyermekért böjtöl, aztán felkel és imádja Istent. Megszületik Salamon, és Atyánk szereti őt.

12. fejezet.

Atyánk elküldte Nátánt Dávidhoz. Nátán odament hozzá, és így szólt: „Két ember élt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt más, csak egyetlen kis nőstény báránya, amelyet vásárolt. Felnevelte, és az vele meg a gyermekeivel együtt nőtt fel. A tányérjáról evett, a poharából ivott, az ölében feküdt; olyan volt a számára, mint egy leánya. Egyszer egy vándor érkezett a gazdaghoz, de ő nem akart a saját juhaiból vagy marháiból venni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vendégnek. Ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá jött.”

Dávid nagy haragra gerjedt az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: „Az élő Atyánkra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! Négyszer annyit kell fizetnie a bárányért, mert ezt tette, és nem volt benne könyörület.”

Ekkor Nátán ezt mondta Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt mondja Atyánk, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből.

„Neked adtam urad házát, és urad feleségeit az öledbe, neked adtam Izráel és Júda házát. És ha ez kevés lett volna, még sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetetted meg a szavamat, és tettél olyat, ami gonosz a szememben? A hettita Úriást fegyverrel sújtottad le, a feleségét magadnak vetted, őt pedig megölted az ammóniták fegyverével. Ezért most már soha nem távozik el a fegyver a házadból, mivel megvetettél engem, és a hettita Úriás feleségét magadnak vetted.

Ezt mondja Atyánk: Bajt hozok rád a saját házadból. A szemed láttára veszem el a feleségeidet, és egy hozzád közel állónak adom őket, ő pedig fényes nappal hál majd velük. Te titokban tetted ezt, én viszont egész Izráel előtt, fényes nappal viszem végbe ezt a dolgot.”

Dávid ezt mondta Nátánnak: „Vétkeztem Atyánk ellen.” Nátán így felelt: „Atyánk el is vette a vétkedet; nem halsz meg.”

De mivel ezzel a tettel mélységesen megvetetted Atyánkat, meghal a fiad, aki neked született. Ezután Nátán hazament. Atyánk pedig megverte a gyermeket, akit Úriás felesége szült Dávidnak, és az súlyosan megbetegedett. Dávid könyörgött Atyánkhoz a gyermekért. Böjtölt, bement, és a földön fekve töltötte az éjszakákat. Házának vénei mellé álltak, hogy fölemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem is evett velük. A hetedik napon a gyermek meghalt. Dávid szolgái féltek megmondani neki, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondták: „Amíg élt a gyermek, beszéltünk hozzá, de nem hallgatott ránk. Hogyan mondhatnánk meg neki, hogy meghalt a gyermek? Még kárt tesz magában.”

Dávid azonban látta, hogy szolgái suttognak, és rájött, hogy meghalt a gyermek. Ezért megkérdezte: „Meghalt a gyermek?” „Meghalt” – felelték.

Dávid fölkelt a földről, megmosakodott, megkente magát olajjal, és ruhát váltott. Bement Atyánk házába, és imádta őt, majd hazament, és kérésére ételt tettek elé, ő pedig evett. Szolgái ezt mondták neki: „Mit tettél? Amíg élt a gyermek, böjtöltél és sírtál; most pedig, hogy meghalt, fölkelsz és eszel.”

Ő így felelt: „Amíg élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: »Ki tudja? Talán megkönyörül rajtam Atyánk, és életben hagyja a gyermeket.« De most, hogy meghalt, miért böjtölnék? Vissza tudom-e őt még hozni? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.”

Ezután Dávid megvigasztalta feleségét, Betsabét. Bement hozzá, vele hált, ő pedig fiút szült. Dávid a Salamon nevet adta neki. Atyánk szerette őt, és üzenetet küldött Nátán próféta által, aki a Jedidjá nevet adta neki, Atyánkért. ^a

Dávid elfoglalja Rabbát

Közben Jóáb harcolt az ammóniták Rabbája ellen, és bevette a királyi várost. Jóáb követeket küldött Dávidhoz ezzel az üzenettel: „Harcoltam Rabbá ellen, és elfoglaltam a vízforrását. Most gyűjtsd össze a hadsereg többi részét, ostromold meg a várost, és foglald el! Különben én foglalom el, és rólam nevezik majd el.”

Dávid összegyűjtötte az egész hadsereget, Rabbá ellen vonult, megtámadta, és bevette. Levette királyuk fejéről a koronát – mintegy harmincöt kilogramm aranyból volt, és drágakővel volt kirakva –, és Dávid fejére került. Nagy zsákmányt vitt el a városból. A város népét pedig kivezette, és fűrészekkel, vas csákányokkal és vasfejszékkel dolgoztatta őket, és a téglaégető kemencéknél végeztetett velük munkát. Így tett az ammóniták összes városával. Majd Dávid és az egész hadsereg visszatért Jeruzsálembe.