A király fél, prófétát hívatnak

Moáb megrémül attól, amit Izrael az emóriakkal tett, és felbérli Bálámot, hogy átkozza meg őket. Ő csak azt mondhatja el, amit Atyánk közöl vele, és ezt egy szamár teszi világossá, aki meglátja az úton álló kivont kardot, amikor a híres látnok nem.

22. fejezet.

Azután Izráel fiai elindultak, és tábort vertek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben. Bálák, Cippór fia pedig látta mindazt, amit Izráel az emóriakkal tett. Móáb nagyon megrémült a néptől, mert sokan voltak; Móáb rettegett Izráel fiaitól. Móáb ezt mondta Midján véneinek: „Ez a sokaság felnyal mindent körülöttünk, ahogy az ökör felnyalja a mező füvét.” Bálák, Cippór fia volt akkor Móáb királya.

Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához Petórba, az Eufrátesz mellé, népe földjére, hogy elhívassa. Ezt üzente: „Nézd, egy nép jött ki Egyiptomból. Nézd, ellepték a föld színét, és velem szemben telepedtek le. Jöjj hát, kérlek, átkozd meg értem ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor megverhetem, és kiűzhetem az országból, mert tudom: akit megáldasz, áldott, és akit megátkozol, átkozott.”

Móáb vénei és Midján vénei elmentek, kezükben a jövendőmondás díjával, megérkeztek Bálámhoz, és elmondták neki Bálák szavait.

Ő ezt mondta nekik: „Maradjatok itt éjszakára, és választ adok, ahogyan Isten szól hozzám.” Így Móáb vezetői Bálámnál maradtak.

Akkor Atyánk odament Bálámhoz, és ezt kérdezte: „Kik ezek a férfiak nálad?”

Bálám ezt felelte Atyánknak: „Bálák, Cippór fia, Móáb királya ezt üzente nekem: Nézd, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Jöjj hát, átkozd meg értem — talán harcolhatok ellene, és kiűzhetem.”

De Atyánk ezt mondta Bálámnak: „Ne menj el velük! Ne átkozd meg ezt a népet, mert áldott!”

Bálám fölkelt reggel, és ezt mondta Bálák vezetőinek: „Térjetek vissza a földetekre, mert Isten nem engedi meg, hogy veletek menjek.”

Móáb vezetői fölkeltek, elmentek Bálákhoz, és ezt mondták: „Bálám nem volt hajlandó eljönni velünk.”

Akkor Bálák újra vezetőket küldött, az előbbieknél többet és tekintélyesebbet. Megérkeztek Bálámhoz, és ezt mondták: „Így szól Bálák, Cippór fia: Ne tartson vissza semmi, hogy eljöjj hozzám, mert nagy tisztességben részesítelek, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Jöjj hát, kérlek, és átkozd meg értem ezt a népet.”

Bálám ezt felelte Bálák szolgáinak: „Ha Bálák nekem adná a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem hághatnám át Isten parancsát, hogy kicsit vagy nagyot tegyek. Most azért, kérlek, maradjatok itt ti is éjszakára, hadd tudjam meg, mit mond még nekem Atyánk.”

Atyánk pedig éjjel odament Bálámhoz, és ezt mondta neki: „Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak, kelj fel, és menj el velük, de csak azt tedd, amit mondok neked!”

Bálám fölkelt reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb vezetőivel.

Atyánk egy szamár által szól

De Atyánk haragja fellángolt, amiért elment, és Atyánk követe odaállt az útra, hogy szembeszálljon Bálámmal. Bálám a szamarán lovagolt, és vele volt két szolgája. A szamár meglátta Atyánk követét, ahogy kivont karddal a kezében az úton áll, és letért az útról a mezőre. Bálám ezért megütötte a szamarat, hogy visszaterelje az útra. Akkor Atyánk követe egy szűk ösvényen állt meg a szőlők között, ahol mindkét oldalon fal volt. A szamár meglátta Atyánk követét, a falhoz lapult, és Bálám lábát is a falhoz szorította, ezért az megint megütötte.

Atyánk követe továbbment, és egy olyan szűk helyen állt meg, ahol nem volt hely kitérni se jobbra, se balra. Amikor a szamár meglátta Atyánk követét, lefeküdt Bálám alatt; ekkor fellángolt a haragja, és a botjával ütötte meg a szamarat.

Akkor Atyánk megnyitotta a szamár száját, és az ezt mondta Bálámnak: „Mit vétettem ellened, hogy már háromszor megütöttél?”

Bálám ezt mondta a szamárnak: „Csúfot űztél belőlem! Ha kard volna a kezemben, most megölnélek.”

A szamár ezt mondta Bálámnak: „Nem a te szamarad vagyok-e, amelyen egész életedben lovagoltál mind a mai napig? Tettem-e valaha ilyet veled?” Ő pedig ezt felelte: „Nem.”

Akkor Atyánk megnyitotta Bálám szemét, és meglátta Atyánk követét, ahogy kivont karddal a kezében az úton áll; ekkor meghajolt, és arcra borult.

Atyánk követe ezt mondta neki: „Miért ütötted meg háromszor a szamaradat? Íme, azért jöttem ki, hogy szembeszálljak veled, mert utad vakmerő előttem. A szamár meglátott engem, és már háromszor kitért előlem. Ha nem tért volna ki, már megöltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.”

Bálám ezt mondta Atyánk követének: „Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz az úton, hogy szembeszállj velem. De ha ez rossz a szemedben, visszafordulok.”

Atyánk követe ezt mondta Bálámnak: „Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondd, amit mondok neked!” Így Bálám továbbment Bálák vezetőivel.

Amikor Bálák meghallotta, hogy Bálám közeledik, kiment elé Móáb városához, az Arnón határára, a határ szélére. Bálák ezt mondta Bálámnak: „Nem küldtem-e sürgősen érted, hogy hívjalak? Miért nem jöttél el hozzám? Talán nem tudlak megtisztelni?”

Bálám ezt mondta Báláknak: „Nézd, most eljöttem hozzád, de szólhatok-e akármit? Csak azt mondhatom, amit Isten a számba ad.”

Bálám elment Bálákkal, és megérkeztek Kirjat-Hucótba. Bálák marhákat és juhokat áldozott, és küldött belőle Bálámnak és a vele lévő vezetőknek. Reggel Bálák magával vitte Bálámot, és fölvezette a Bámót-Baalra, ahonnan meglátta a nép szélét.