Izráel kiált, és Atyánk válaszol

Az úton türelmüket vesztve Atyjuk és Mózes ellen beszélnek, és kígyók marják meg őket; a gyógyulás egy rúdra emelt rézkígyó, amelyre rá kell nézniük. Aztán ének szól egy kútnál, és győzelmek jönnek Szíhón és Óg felett.

21. fejezet.

Amikor a Negebben lakó kánaáni Arád királya meghallotta, hogy Izráel az Atárim felé vezető úton közeledik, megtámadta Izráelt, és néhányukat foglyul ejtette. Izráel fogadalmat tett Atyánknak: „Ha valóban kezembe adod ezt a népet, teljesen elpusztítom a városaikat.” Atyánk meghallgatta Izráel szavát, és kezükbe adta a kánaániakat; teljesen elpusztították őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.

A rézkígyó

A Hór-hegytől a Vörös-tenger felé indultak, hogy megkerüljék Edóm földjét, de a nép útközben türelmetlenné vált. A nép Atyánk ellen és Mózes ellen beszélt: „Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, hogy a pusztában haljunk meg? Nincs kenyér, nincs víz, és utáljuk ezt a nyomorúságos eledelt.”

Akkor Atyánk mérges kígyókat küldött a nép közé; marták a népet, és sok izráeli meghalt. A nép odament Mózeshez, és ezt mondta: „Vétkeztünk, amikor Atyánk ellen és ellened beszéltünk. Imádkozz hozzá, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat!” Mózes pedig imádkozott a népért.

Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Készíts egy mérges kígyót, és tűzd fel egy rúdra; aki megmarva feltekint rá, életben marad.”

Mózes rézkígyót készített, és feltűzte egy rúdra; és ha egy kígyó megmart valakit, az feltekintett a rézkígyóra, és életben maradt. ^a

Az út Móáb felé

Izráel fiai elindultak, és Óbótnál táboroztak le. Óbótból elindultak, és Ijjé-Abárímnál táboroztak le, abban a pusztában, amely Móábbal szemben, kelet felé van. Onnan elindultak, és a Zered-völgyben táboroztak le. Onnan továbbmentek, és az Arnónon túl táboroztak le, abban a pusztában, amely az emóriak területéről húzódik; mert az Arnón Móáb határa az emóriak felé. Ezért mondja Atyánk háborúinak könyve: „Váhébot Szúfában, és az Arnón szakadékait, és a szakadékok lejtőjét, amely a hely felé hajlik, ahol Ár van, és Móáb határáig ér.”

Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelyről Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Gyűjtsd össze a népet, és vizet adok nekik!”

Akkor Izráel ezt az éneket énekelte: „Fakadj fel, kút! Énekeljetek róla! A kút, amelyet fejedelmek ástak, amelyet a nép nemesei mélyítettek jogaraikkal és botjaikkal.” Majd a pusztából Mattánába mentek, Mattánából Nahalíélbe, Nahalíélből Bámótba, Bámótból pedig a Móáb mezején lévő völgybe, a Piszgá csúcsára, amely a pusztaságra néz.

Atyánk kezükbe adja Szíhónt

Akkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel: „Hadd vonuljak át a földeden! Nem térünk le sem mezőre, sem szőlőbe, és kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg át nem haladunk a határodon.”

De Szíhón nem engedte, hogy Izráel átvonuljon a területén. Összegyűjtötte egész népét, kivonult a pusztába Izráel ellen, eljutott Jahacba, és megütközött Izráellel. Izráel azonban leverte őt fegyverrel, és elvette a földjét az Arnóntól a Jabbókig, egészen az ammóniakig, akiknek a határa meg volt erősítve. Izráel elfoglalta mindezeket a városokat, és letelepedett az emóriak minden városában: Hesbónban és a hozzá tartozó összes faluban. Hesbón ugyanis Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki harcolt Móáb korábbi királyával, és elvette tőle egész földjét egészen az Arnónig. Ezért mondják a költők: „Gyertek Hesbónba, hadd épüljön fel újra, hadd álljon helyre Szíhón városa! Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából. Megemésztette Móáb Árját, az Arnón magaslatainak urait. Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiait menekültekké tette, leányait pedig foglyokká Szíhónnak, az emóriak királyának. De mi levertük őket; elpusztult Hesbón egészen Díbónig. Pusztává tettük egészen Nófahig, amely Médebáig ér.”

Így telepedett le Izráel az emóriak földjén. Mózes embereket küldött Jazér kikémlelésére; azok elfoglalták a falvait, és kiűzték az ott lakó emóriakat. Azután megfordultak, és a Básán felé vezető úton vonultak fel. Óg, Básán királya pedig kivonult ellenük egész népével, hogy megütközzék velük Edreiben.

De Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét! Úgy bánj vele, ahogyan Szíhónnal, az emóriak királyával bántál, aki Hesbónban lakott.”

Le is verték őt, fiait és egész népét, úgy, hogy senki sem maradt életben; földjét pedig birtokba vették.