4Mózes 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹Az első hónapban Izráel egész közössége megérkezett Cin pusztájába, és a nép megállt Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el. ²A közösségnek nem volt vize, ezért összegyűltek Mózes és Áron ellen. ³A nép perelni kezdett Mózessel: „Bárcsak akkor haltunk volna meg, amikor testvéreink meghaltak Atyánk színe előtt! ⁴Miért hoztad Atyánk gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy itt pusztuljunk el, mi és a jószágaink? ⁵Miért hoztál fel minket Egyiptomból erre a rossz helyre? Nincs itt gabona, füge, szőlő, sem gránátalma, és víz sincs inni.”

⁶Mózes és Áron elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához, arcra borultak, és megjelent nekik Atyánk dicsősége. ⁷Atyánk ezt mondta Mózesnek:

⁸„Vedd a botot, és gyűjtsd össze a közösséget te és testvéred, Áron, majd szóljatok a sziklához a szemük láttára, és az vizet ad. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és jószágaiknak.”

⁹Mózes elvette a botot Atyánk színe elől, ahogy megparancsolta neki. ¹⁰Mózes és Áron összegyűjtötte a gyülekezetet a szikla elé. Mózes ezt mondta: „Halljátok, ti lázadók! Vajon ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” ¹¹Mózes fölemelte a kezét, és botjával kétszer ráütött a sziklára. Bőven ömlött a víz, és ivott a közösség és a jószágaik. ^a a v11 Pál azt mondja, hogy ez a szikla Krisztus volt (1Korinthus 10:4). A sziklára egyszer már ráütöttek korábban (2Mózes 17), most azonban Atyánk csak annyit mondott, hogy szóljanak hozzá. Krisztust egyszer s mindenkorra sújtották, most már csak hívnunk kell őt.

¹²Atyánk pedig ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem eléggé, hogy szentként tiszteljetek Izráel fiai előtt, nem viszitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adtam.”

¹³Ezek Meríbá vizei, ahol Izráel fiai perbe szálltak Atyánkkal, ő pedig szentnek bizonyult közöttük.

Edóm megtagadja a szabad átvonulást

¹⁴Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához: „Ezt üzeni testvéred, Izráel: Te ismered mindazt a nyomorúságot, amely utolért minket. ¹⁵Atyáink lementek Egyiptomba, és sok évig éltünk Egyiptomban, az egyiptomiak pedig rosszul bántak velünk és atyáinkkal. ¹⁶Ekkor Atyánkhoz kiáltottunk, ő meghallotta a hangunkat, követet küldött, és kihozott minket Egyiptomból. Most pedig itt vagyunk Kádésban, a határod szélén fekvő városban. ¹⁷Kérünk, hadd vonuljunk át a földeden! Nem megyünk át mezőn, sem szőlőn, és kútból sem iszunk vizet. A király útján maradunk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg át nem vonulunk a területeden.” ¹⁸Edóm ezt felelte neki: „Nem vonulhatsz át rajtam, különben fegyverrel vonulok ki ellened.” ¹⁹Izráel fiai ezt mondták neki: „Az országúton megyünk, és ha a vizedből iszunk mi vagy a nyájaink, megfizetjük. Csak hadd menjünk át gyalog, semmi mást nem kérünk.” ²⁰De ő ezt mondta: „Nem vonulhatsz át!” Edóm pedig kivonult ellene nagy sereggel, erős kézzel. ²¹Mivel Edóm megtagadta, hogy Izráel átvonuljon a területén, Izráel elfordult tőle.

Áron megtér népéhez

²²Izráel fiainak egész közössége elindult Kádésból, és megérkezett a Hór hegyéhez. ²³A Hór hegyénél, Edóm határán ezt mondta Atyánk Mózesnek és Áronnak:

²⁴„Áron megtér népéhez. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mert mindketten föllázadtatok a parancsom ellen Meríbá vizeinél. ^b b v24 A „megtér népéhez” gyöngéd kifejezés, amely azt jelenti, hogy Áron meghal, és atyáihoz csatlakozik; a 26. versben is ez áll. ²⁵Vedd Áront és fiát, Eleázárt, és vezesd fel őket a Hór hegyére. ²⁶Vetkőztesd le Áronról a ruháit, és add fiára, Eleázárra! Áron pedig megtér népéhez, és meghal ott.”

²⁷Mózes úgy tett, ahogy Atyánk parancsolta, és az egész közösség szeme láttára felmentek a Hór hegyére. ²⁸Mózes levetkőztette Áronról a ruháit, és fiára, Eleázárra adta. Áron meghalt ott, a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig lement. ²⁹Amikor az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, Izráel egész háza harminc napig gyászolta.