Atyánk megáldja, amit Bálák megátkozna
Bálák kétszer épít hét oltárt, és kétszer kap áldást. Bálám válasza az, hogy Atyánk nem ember, hogy hazudjon vagy meggondolja magát; amit megáldott, azt nem lehet visszavonni, akárhány hegytetőt próbál is még a király.
23 1Bálám ezt mondta Báláknak: „Építs itt nekem hét oltárt, és készíts elő itt nekem hét bikát és hét kost!”
2Bálák úgy tett, ahogyan Bálám mondta, és Bálák meg Bálám egy-egy bikát meg kost áldozott fel mindegyik oltáron. 3Bálám ezt mondta Báláknak: „Állj az égőáldozatod mellett, amíg én elmegyek! Talán találkozik velem Isten, és elmondom neked, bármit mutat is nekem.” Azután felment egy kopár magaslatra.
4Atyánk találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: „Felállítottam hét oltárt, és egy-egy bikát meg kost áldoztam fel mindegyik oltáron.”
5Atyánk szót adott Bálám szájába: „Térj vissza Bálákhoz, és ezt mondd!”
6Visszament Bálákhoz – Bálák ott állt az égőáldozata mellett Móáb összes vezérével. 7Belekezdett a mondásába, és ezt mondta: „Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya a keleti hegyekből: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, jöjj, szidalmazd Izráelt! 8Hogyan átkozzam meg azokat, akiket Atyánk nem átkozott meg? Hogyan szidalmazzam azokat, akiket Atyánk nem szidalmazott? 9A sziklák tetejéről látom őket, a halmokról figyelem őket: egyedül lakó nép, amely nem számítja magát a nemzetek közé. 10Ki számlálhatja meg Jákób porát, vagy ki számlálhatja meg Izráel egynegyedét is? Haljak meg úgy, ahogy az igazak halnak, és legyen olyan a végem, mint az övék!”
11Bálák ezt mondta Bálámnak: „Mit tettél velem? Azért hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, de íme, te megáldottad őket!”
12Ő így felelt: „Nem arra kell-e vigyáznom, hogy azt mondjam, amit Isten ad a számba?”
Atyánk szava szilárdan áll
13Akkor Bálák ezt mondta: „Jöjj velem, kérlek, egy másik helyre, ahonnan láthatod őket! Csak a szélső részüket látod majd, nem mindet, és onnan átkozd meg őket nekem!”
14Elvitte őt a Cófim-mezőre, a Piszga tetejére, épített hét oltárt, és egy-egy bikát meg kost áldozott fel mindegyiken. 15Bálám ezt mondta Báláknak: „Állj itt az égőáldozatod mellett, amíg én amott találkozom vele!”
16Atyánk találkozott Bálámmal, szót adott a szájába, és ezt mondta: „Térj vissza Bálákhoz, és ezt mondd!”
17Odament hozzá – Bálák ott állt az égőáldozata mellett Móáb vezéreivel. Bálák ezt kérdezte tőle: „Mit mondott Isten?”
18Belekezdett a mondásába: „Kelj fel, Bálák, és halld! Figyelj rám, Cippór fia! 19Atyánk nem ember, hogy hazudjon, nem is embernek fia, hogy meggondolja magát. Mondott-e valaha valamit, és nem tette meg? Szólt-e valaha, és nem teljesítette be? 20Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak. Ő megáldotta, és én nem vonhatom vissza. 21Nem látott bajt Jákóbban, és nem látott nyomorúságot Izráelben. Atyánk vele van, és a Király harci kiáltása hangzik közöttük. a a v21 A Király harci kiáltása: Izráel Istene Királyként uralkodik felettük, és győzelmi kiáltása előttük jár a csatába. 22Atyánk, aki kihozta őket Egyiptomból, olyan nekik, mint a vadbika szarvai. b b v22 A vadbika hatalmas, mára kihalt állat volt; szarvai a nyers, megszelídíthetetlen erőt jelképezték. 23Nincs varázslás Jákób ellen, nincs jóslás Izráel ellen. Most majd ezt mondják Jákóbról és Izráelről: »Nézd, mit tett Atyánk!« 24Íme, egy nép, amely felkel, mint a nőstény oroszlán, és felágaskodik, mint a hím oroszlán; nem fekszik le, amíg fel nem falja a zsákmányt, és meg nem issza a megöltek vérét.”
25Bálák ezt mondta Bálámnak: „Egyáltalán ne átkozd meg őket, de ne is áldd meg őket!”
26Bálám pedig így felelt Báláknak: „Nem megmondtam neked, hogy mindazt meg kell tennem, amit Isten mond?”
27Bálák ezt mondta Bálámnak: „Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán Isten megengedi, hogy onnan átkozd meg őket nekem.”
28Bálák tehát elvitte Bálámot a Peór tetejére, amely a pusztaságra néz. 29Bálám ezt mondta Báláknak: „Építs itt nekem hét oltárt, és készíts elő itt hét bikát és hét kost!”
30Bálák úgy tett, ahogyan Bálám mondta, és egy-egy bikát meg kost áldozott fel mindegyik oltáron.