Nagy sereg közeleg

A sáskasereg Atyánk napjává lesz, és megszólal a riadó. A hívás mégis az, hogy térjenek meg, szívüket szaggatva, nem ruhájukat, mert ő kegyelmes, és megbánja a rosszat. Gabonával, esővel, a visszaadott évekkel felel, és kitölti Lelkét mindenkire.

2. fejezet.

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen mindenki, aki a földön lakik, mert jön Atyánk napja — közel van már: ^a

A sötétség és homály napja, a felhők és sűrű sötétség napja. Mint a hegyekre boruló hajnal, úgy jön egy nagy és hatalmas sereg — nem volt hozzá fogható soha, és nem is lesz többé.

Előttük tűz emészt, mögöttük láng lobog. Előttük olyan a föld, mint az Éden kertje, mögöttük viszont kietlen pusztaság — és semmi sem menekül meg előlük. Olyanok, mint a lovak, úgy vágtatnak, mint a harci mének. Mint a harci szekerek dübörgése, úgy ugranak át a hegytetőkön, mint a tarlót emésztő láng ropogása, mint a csatára felsorakozott hatalmas sereg.

Előttük népek vonaglanak kínjukban, minden arc elsápad. Úgy rohannak, mint a harcosok, mint a katonák, úgy másszák meg a falat. Mind a maga útján halad, és nem tér le az irányáról. Nem lökdösik egymást, mindegyik a maga ösvényén jár. Áttörnek a fegyvereken, és nem lehet megállítani őket. Rárontanak a városra, végigfutnak a falon. Behatolnak a házakba, az ablakokon át jutnak be, mint a tolvaj. Előttük megrendül a föld, megremeg az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok pedig nem ragyognak többé.

Atyánk felemeli hangját serege élén, tábora igen nagy, és hatalmasak, akik parancsát végrehajtják. Nagy Atyánk napja és igen félelmetes — ki bírja elviselni?

Térjetek vissza Atyátokhoz

„Még most is” – így szól Atyánk – „térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtöléssel, sírással és gyásszal. ^b

„A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza Atyátokhoz, mert ő kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, és gazdag a hűséges szeretetben, és megbánja a veszedelmet. Ki tudja? Talán megfordul és megbánja, és áldást hagy maga után — ételáldozatot és italáldozatot Atyátoknak.”

Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hívjatok össze ünnepi gyülekezetet. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is, akik az anyjuk mellét szopják. Jöjjön ki a vőlegény a szobájából, és a menyasszony a hálószobájából. A papok, akik Atyánk előtt szolgálnak, sírjanak a csarnok és az oltár között. Ezt mondják: „Könyörülj népeden, Atyánk, és ne tedd örökségedet gúny tárgyává, a nemzetek csúfjává. Miért mondanák a népek között: »Hol van az ő Istenük?«” ^c

Atyánk helyreállítja népét

Akkor Atyánk féltő szeretetre gyulladt földje iránt, és megszánta népét.

Atyánk így felelt népének: „Íme, gabonát, mustot és olajat küldök nektek, és jóllaktok vele. Többé nem teszlek titeket a nemzetek csúfjává.”

„Az északról jövő sereget messze űzöm tőletek, és kiűzöm egy kiszáradt, kietlen földre — az elővédjét a Holt-tengerbe, utóvédjét pedig a Földközi-tengerbe. Bűze felszáll, rothadó szaga felszáll, mert szörnyű dolgokat művelt.

Ne félj, föld, örülj és vigadj, mert Atyánk nagy dolgokat vitt véghez! Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, a fa megtermi gyümölcsét, a fügefa és a szőlő is meghozza bőségét. Örüljetek, Sion fiai, és vigadjatok Atyátokban, mert megadta nektek az őszi esőt, hogy megmutassa hűségét; bőséges záport hullat rátok, az őszi és a tavaszi esőt, mint azelőtt. Megtelnek a szérűk gabonával, a sajtók pedig csordultig lesznek musttal és olajjal.

Kárpótollak titeket azokért az évekért, amelyeket a sáskák fölfaltak — a rajzó sáska, a fiatal sáska, a pusztító sáska és a rágó sáska —, nagy seregem, amelyet rátok küldtem. Esztek majd jóllakásig, és jóllaktok, és dicséritek Atyátok nevét, aki csodásan bánt veletek; és soha többé nem szégyenül meg népem. ^d Akkor megtudjátok, hogy Izráel között vagyok, és hogy én vagyok a ti Atyátok, és nincs más; és soha többé nem szégyenül meg népem.

Az Atya kitölti Lelkét

„Azután kitöltöm Lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. ^e Még a szolgákra és a szolgálóleányokra is kitöltöm Lelkemet azokban a napokban.

Csodákat mutatok az égen és a földön — vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold pedig vérré változik, mielőtt eljön Atyánk nagy és félelmetes napja.”

És így lesz: aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben menekülés lesz, ahogyan Atyánk megmondta, azok között, akik megmenekültek, akiket Atyánk elhív. ^f

Lábjegyzetek

^aJóel 2:1 — Atyánk napja, amely végigvonul Jóel könyvén, az a nap, amelyen Atyánk cselekszik — serege az ő szavára indul, ítélete lesújt, és nyomában jön a szabadítása. A próféták ugyanezt a témát hordozzák: Atyánk döntő beavatkozását a történelembe.
^bJóel 2:12 — Maga az Atya hívogat. A „Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből” nem szertartást követel, hanem Atyánk vágyakozása az iránt, hogy gyermekei szíve hazataláljon.
^cJóel 2:17 — A papok a jeruzsálemi templom belső udvarán álltak, a fedett előcsarnok és az égőáldozati oltár között — az istentiszteleti tér szívében.
^dJóel 2:26 — Atyánk hangján a népét a gyermekeinek nevezi — ez az a családi név, amelyet a szíve mindig is hordozott.
^eJóel 2:28 — Atyánk kitölti Lelkét — a Szentlelket — a saját fiaira és leányaira; az Atya, a Lélek és a gyermekek egy család.
^fJóel 2:32 — Péter ezt az ígéretet idézi pünkösdkor (Acts 2:21), Pál pedig közvetlenül Jézusra alkalmazza: „aki segítségül hívja a mi Urunk Jézus nevét, megmenekül” (Romans 10:9-13). Az a név, amelyet szabadulásért segítségül hívunk, Jézus – Atyánk nyitott meghívása a hazatérésre.