Izráel hűtlensége

Amíg Mózes a hegyen van, a nép aranyborjút öntet Áronnal, és azt nevezi szabadítójának. Atyánk felajánlja, hogy Mózessel kezd újra, ő azonban Ábrahám ígéretére hivatkozva könyörög. Mózes összetöri a táblákat, porrá őrli a borjút, és azt kéri, hogy inkább őt töröljék ki.

32. fejezet.

Amikor a nép látta, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről, összegyűltek Áron körül, és ezt mondták neki: „Rajta, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak! Mert ezzel a Mózessel, ezzel az emberrel, aki fölhozott minket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt.”

Áron ezt mondta nekik: „Szedjétek le az aranyfülbevalókat feleségetek, fiaitok és leányaitok füléről, és hozzátok hozzám!”

Az egész nép leszedte az aranyfülbevalókat a füléről, és elvitte Áronhoz. Áron átvette a kezükből az aranyat, vésővel megformálta, és borjúvá öntötte. Ekkor így szóltak: „Ezek a te isteneid, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptom földjéről!”

Amikor Áron ezt látta, oltárt épített elé, és kihirdette: „Holnap ünnep lesz Atyánk tiszteletére!” ^a

Másnap korán felkeltek, égőáldozatokat mutattak be, és békeáldozatokat hoztak. A nép leült enni és inni, majd fölkelt mulatozni.

Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Menj le, mert elromlott a néped, amelyet fölhoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik: öntött borjút csináltak maguknak, leborultak előtte, áldoztak neki, és ezt mondták: »Izráel, ezek a te isteneid, akik fölhoztak téged Egyiptom földjéről.«”

Azután Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Látom ezt a népet, és bizony keménynyakú nép ez. Most hagyj engem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, hogy megemésszem őket! Téged pedig nagy néppé teszlek.”

De Mózes így esedezett Atyánkhoz: „Miért gerjedne fel, Atyám, a haragod a néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom földjéről?

Miért mondanák az egyiptomiak: »Vesztükre vitte ki őket, hogy megölje őket a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről«? Fordulj el izzó haragodtól, és szánd meg népedet, ne hozd rá ezt a veszedelmet!

Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt mondtad nekik: »Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és nektek adom utódaitoknak ezt az egész földet, amelyről szóltam, és örökre a birtokuk lesz.«”

Akkor Atyánk megszánta népét, és nem hozta rá azt a veszedelmet, amelyről beszélt.

Mózes megfordult, és lement a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. A táblák mindkét oldalukon tele voltak írva, elöl is, hátul is. A táblák Atyánk alkotása voltak, az írás pedig Atyánk írása volt, a táblákba vésve.

Amikor Józsué meghallotta a nép kiáltozásának zaját, ezt mondta Mózesnek: „Harci zaj hallatszik a táborban.”

De Mózes így felelt: „Nem a győzelem kiáltásának hangja ez, nem is a vereség jajgatásának hangja: éneklés hangját hallom.” Amikor Mózes a táborhoz közeledett, és meglátta a borjút meg a táncot, haragra gerjedt, kihajította kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy lábánál. Fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette a tűzben, porrá zúzta, a vízbe szórta, és megitatta Izráel fiaival.

Mózes ezt mondta Áronnak: „Mit tett veled ez a nép, hogy ekkora bűnbe vitted őket?”

Áron így felelt: „Ne gerjedj haragra, uram! Hiszen tudod, hogy ez a nép hajlamos a rosszra. Ezt mondták nekem: »Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak! Mert ezzel a Mózessel, ezzel az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi lett.« Én ezt mondtam nekik: »Akinek aranya van, szedje le!« Ideadták nekem, én pedig tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle.”

Mózes látta, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta elvadulni, ellenségeik csúfjára. Mózes megállt a tábor kapujában, és ezt mondta: „Aki Atyánké, jöjjön hozzám!” Ekkor köré gyűltek mind a léviták.

Ő ezt mondta nekik: „Így szól Atyánk: Kössön mindenki kardot az oldalára! Járjátok végig a tábort kaputól kapuig, és öljétek meg ki-ki a testvérét, a barátját és a felebarátját!”

A léviták úgy tettek, ahogy Mózes parancsolta, és azon a napon mintegy háromezer ember esett el a nép közül. Mózes ezt mondta: „Ma Atyánknak szenteltétek magatokat, mindenki a saját fia és testvére árán, hogy ma áldásban részesítsen titeket.”

Másnap Mózes ezt mondta a népnek: „Nagy bűnt követtetek el. Most fölmegyek Atyánkhoz, talán engesztelést szerezhetek bűnötökért.”

Mózes visszatért Atyánkhoz, és ezt mondta: „Ó, ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket! De most bocsásd meg a bűnüket! Ha pedig nem, akkor törölj ki, kérlek, engem a könyvedből, amelyet írtál.” ^b

De Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Azt törlöm ki a könyvemből, aki vétkezett ellenem. Most menj, vezesd a népet oda, ahová mondtam neked! Angyalom megy majd előtted. De a számonkérés napján megbüntetem őket a bűnükért.”

Akkor Atyánk csapással sújtotta a népet azért, amit a borjúval tettek, amelyet Áron készített.