Az Atya története a bíróság előtt

Amikor megkérdezik, igazak-e a vádak, István Izrael egész történetével felel: Atyánk megjelenik Ábrahámnak, József, Mózes, akit saját népe elvetett, egy aranyborjú, egy templom, amelyre sosem volt szükség. Hallgatóit atyáik örököseinek nevezi. Megkövezik, ő pedig bocsánatot kér számukra.

7. fejezet.

A főpap ekkor megkérdezte: „Igaz mindez?”

István így szólt: „Testvéreim és atyáim, hallgassatok meg! A dicsőség Atyja megjelent atyánknak, Ábrahámnak Mezopotámiában, mielőtt még Háránban lakott volna,

és ezt mondta neki: »Menj el a földedről és a rokonaid közül, és menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked.«

Ekkor elhagyta a babiloniak földjét, és letelepedett Háránban. Miután pedig az apja meghalt, Atyánk áttelepítette onnan erre a földre, amelyen most laktok. Nem adott neki benne örökséget, egy talpalatnyi földet sem, mégis megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána, pedig nem volt gyermeke. Azt mondta Atyánk, hogy utódai jövevények lesznek egy idegen földön, rabszolgaságba vetik és négyszáz évig sanyargatják őket.

»Megítélem azt a népet, amelynek szolgálnak« – mondta Atyánk –, »és azután kijönnek, és ezen a helyen imádnak engem.«

Azután a körülmetélés szövetségét adta neki. Ábrahám nemzette Izsákot, és körülmetélte a nyolcadik napon; Izsák nemzette Jákóbot, Jákób pedig a tizenkét ősatyát.

Az ősatyák irigykedtek Józsefre, és eladták Egyiptomba, de Atyánk vele volt, és megszabadította minden nyomorúságából, kedvességet és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, aki Egyiptom és egész háza népe fölé rendelte kormányzóul. Azután éhínség és nagy nyomorúság tört egész Egyiptomra és Kánaánra, és atyáink nem találtak élelmet. Amikor Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, először odaküldte atyáinkat. A második alkalommal József megismertette magát a testvéreivel, és a fáraó megtudta József származását. József ekkor elküldött, és magához hívatta apját, Jákóbot és egész rokonságát, összesen hetvenöt lelket.

Jákób lement Egyiptomba, és meghalt ő is, meg atyáink is. Majd átvitték őket Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet Ábrahám ezüstért vásárolt Hámór fiaitól Sikemben.

Ahogy közeledett az ígéret ideje, amelyet Atyánk Ábrahámnak adott, a nép megsokasodott és elszaporodott Egyiptomban, míg végül másik király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. Ez a király álnokul bánt népünkkel, és sanyargatta atyáinkat, arra kényszerítve őket, hogy kitegyék csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.

Abban az időben született Mózes, aki kedves volt Atyánk szemében. Három hónapig nevelték az apja házában. Amikor pedig kitették, a fáraó leánya fogadta örökbe, és saját fiaként nevelte fel. Mózes jártas lett az egyiptomiak minden bölcsességében, és hatalmas volt szóban és tettben.

Amikor negyvenéves lett, elhatározta, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait. Amikor meglátta, hogy egyiküket bántalmazzák, védelmére kelt, és bosszút állt az elnyomottért: leütötte az egyiptomit. Azt gondolta, hogy testvérei megértik: Atyánk az ő keze által ad nekik szabadulást, de nem értették meg.

Másnap ott termett, amikor éppen egymással viszálykodtak, és békíteni próbálta őket: »Emberek, testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?« De az, aki bántotta a felebarátját, eltaszította Mózest: »Ki tett téged fölöttünk elöljáróvá és bíróvá? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit?« E szóra Mózes elmenekült, és jövevényként élt Midján földjén, ahol két fia született.

Negyven év múlva megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában, egy égő csipkebokor lángjában. Mózes elcsodálkozott a látványon, és amint közelebb ment, hogy megnézze, megszólalt Atyánk hangja:

»Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene.« Mózes megrémült, és nem mert odanézni. Atyánk ekkor ezt mondta neki: »Oldd le a sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz.« Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, meghallottam sóhajtozásukat, és leszálltam, hogy megszabadítsam őket. Most pedig menj, elküldelek téged Egyiptomba.

Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor ezt mondták: »Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá?« – éppen őt küldte el Atyánk elöljáróul és szabadítóul az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ő vezette ki őket, csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. Ez az a Mózes, aki ezt mondta Izráel fiainak: »Prófétát támaszt nektek Atyánk a ti testvéreitek közül, hozzám hasonlót.« Ő az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá, és atyáinkkal; ő kapott élő igéket, hogy nekünk adja.

Atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem elutasították, és szívükben visszafordultak Egyiptomba, és ezt mondták Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.« Azokban a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örvendeztek kezük alkotásának. Atyánk pedig elfordult tőlük, és átadta őket, hogy az ég seregét imádják, ahogy meg van írva a próféták könyvében: »Vajon nekem mutattatok be véres áldozatokat és áldozati ajándékokat negyven éven át a pusztában, Izráel háza? Sőt magatokkal hordoztátok Molok sátrát és isteneteknek, Refánnak csillagát, azokat a bálványképeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok őket; ezért Babilonon túlra száműzlek titeket.«

Atyáinknak ott volt a pusztában a bizonyság sátra, ahogy az rendelkezett, aki szólt Mózeshez, hogy a látott minta szerint készítse el. Atyáink átvették, és be is vitték Józsuéval, amikor birtokba vették azoknak a népeknek a földjét, amelyeket Atyánk elűzött előlük. Így volt ez Dávid napjaiig, aki kegyelmet talált Atyánknál, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Atyánknak. De házat Salamon épített neki. De a Magasságos nem emberkéz alkotta házakban lakik, ahogy a próféta mondja:

»A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Miféle házat építhetnétek nekem – mondja Atyánk –, vagy hol van az én nyugalmam helye? Nem az én kezem alkotta-e mindezt?«

„Ti keménynyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellenálltok a Szentléleknek: amint atyáitok, ti is éppen úgy. A próféták közül melyiket nem üldözték atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették az Igaznak eljövetelét, akit ti most elárultatok és meggyilkoltatok. Ti, akik angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg.”

Amikor ezt hallották, haragra gyúltak, és fogukat csikorgatták ellene. István pedig Szentlélekkel telve az égre nézett, és látta Atyánk dicsőségét, és Jézust, amint Atyánk jobbján áll. ^a

Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Atyánk jobbján áll.”

Ők pedig hangos kiáltással befogták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig egy Saul nevű ifjú lába elé tették le a felsőruhájukat.

És miközben kövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ^b

Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, elszenderült.