Saul pusztítja a gyülekezetet

Saulus börtönbe hurcolja a hívőket, a szétszórtak pedig magukkal viszik az üzenetet. Fülöp gyógyulást és örömöt visz Samáriába; Simon, a mágus megpróbálja megvenni Atyánk ajándékát, és azt hallja, hogy szíve meg van mérgezve. Egy pusztai úton egy etióp főember kéri, hogy megkeresztelhessék.

8. fejezet.

Saul egyetértett István megölésével. Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mindenki szétszóródott Júdea és Samária vidékén. Istenfélő férfiak eltemették Istvánt, és nagy jajgatással gyászolták. Saul pedig pusztította a gyülekezetet: házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.

Fülöp hirdeti az igét Samáriában

Akik pedig szétszóródtak, mindenütt hirdették az ige örömhírét. Fülöp lement Samária városába, és Krisztust hirdette nekik. A sokaság egy emberként figyelt Fülöp szavaira, amikor hallották és látták a jeleket, amelyeket tett. Sok megszállottból hangosan kiáltozva kijöttek a tisztátalan lelkek, és sok béna és sánta meggyógyult. Nagy öröm volt abban a városban.

Egy Simon nevű ember már korábban varázslással foglalkozott abban a városban, és ámulatba ejtette Samária népét, mert azt állította magáról, hogy ő valaki nagy. Mindenki hallgatott rá, kicsinytől nagyig, és ezt mondták: „Ez az ember az Isten ereje, amelyet Nagynak neveznek.” Azért figyeltek rá, mert hosszú ideje ámulatba ejtette őket a varázslásával. De amikor hittek Fülöpnek, aki Atyánk országáról és Jézus Krisztus nevéről hirdette az örömhírt, megkeresztelkedtek a férfiak és a nők. Maga Simon is hitt, megkeresztelkedett, és Fülöp mellett maradt; és ámult, amikor látta a jeleket és a nagy csodákat.

Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Samária befogadta Atyánk igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket, mert még egyikükre sem szállt le a Szentlélek; csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Akkor rájuk tették a kezüket, és azok megkapták a Szentlelket. Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátételével adatik a Lélek, pénzt kínált nekik, és ezt mondta: „Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, megkapja a Szentlelket.” Péter így szólt hozzá: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy pénzen megveheted Atyánk ajándékát! Nincs sem részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem egyenes Atyánk előtt. Térj meg tehát ebből a gonoszságból, és könyörögj Atyánkhoz, hogy ha lehetséges, bocsássa meg neked szíved szándékát. Mert látom, hogy a keserűség mérgében és a gonoszság bilincsében vagy.”

Simon így felelt: „Könyörögjetek értem Istenhez, hogy semmi se szálljon rám abból, amit mondtatok.”

Miután pedig bizonyságot tettek, és hirdették az Úr Jézus igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok samáriai faluban hirdették az örömhírt.

Fülöp és az etióp

Atyánk angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj dél felé arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy le!” – ez egy pusztai út. Fel is kelt, és elment. És íme, egy etióp eunuch, Kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki az egész kincstárát kezelte, Jeruzsálembe jött imádkozni, ^a és visszatérőben a kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta.

A Szentlélek pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a kocsihoz!”

Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte: „Érted is, amit olvasol?”

Az így felelt: „Hogyan érthetném, ha valaki nem vezet rá?” És felkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza pedig, amelyet olvasott, ez volt: „Mint a juhot, vágóhídra vitték, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitotta ki a száját. Megaláztatásában megtagadták tőle az igazságot. Nemzetségét ki sorolhatná el? Mert élete elvétetik a földről.”

Az eunuch így szólt Fülöphöz: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta: önmagáról vagy valaki másról?”

Fülöp pedig megnyitotta a száját, és ebből az Írásból kiindulva hirdette neki az örömhírt Jézusról. Amint az úton haladtak, egy vízhez értek, és az eunuch ezt mondta: „Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” ^b Megparancsolta, hogy álljon meg a kocsi; mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az eunuch, és Fülöp megkeresztelte őt.

Amikor pedig kijöttek a vízből, Atyánk Lelke elragadta Fülöpöt; az eunuch nem látta többé, de örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Azótoszban találta magát, és végigjárva a vidéket, minden városban hirdette az örömhírt, amíg Cézáreába nem ért.