A Fiú találkozik üldözőjével

Saulus elfogatóparancsokkal tart Damaszkusz felé, amikor fény sújtja a földre, és egy hang megkérdezi, miért üldözi. Három napig vak, egy megrettent Anániás meggyógyítja, és prédikálni kezd. A hívők kételkednek benne, amíg Barnabás jót nem áll érte. Péter Joppéban feltámasztja Tabitát.

9. fejezet.

Saul pedig még mindig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és gyilkos indulattól lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy ha talál bárkit, aki ehhez az Úthoz tartozik, férfiakat vagy nőket, megkötözve vihesse őket Jeruzsálembe. ^a Útközben, amikor már Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogta körül.

A földre esett, és hangot hallott, amely ezt mondta: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

Ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az pedig így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

De kelj fel, menj be a városba, és megmondják neked, mit kell tenned.”

A vele utazó férfiak szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul felkelt a földről, de nyitott szemmel sem látott semmit; kézen fogva vezették be Damaszkuszba. Három napig nem látott, és nem evett, nem ivott.

Damaszkuszban élt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr látomásban így szólt hozzá: „Ananiás!” Ő így felelt: „Itt vagyok, Uram.”

Az Úr ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenesnek neveznek, és keress Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik, és látomásban látott egy Ananiás nevű férfit, amint bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”

Ananiás így válaszolt: „Uram, sokaktól hallottam erről az emberről, mennyi rosszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. És itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözzön mindenkit, aki segítségül hívja a te nevedet.”

De az Úr ezt mondta neki: „Menj el, mert ez az ember választott eszközöm, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. Mert én megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.”

Ananiás elment, és bement a házba. Rátette a kezét Saulra, és ezt mondta: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy újra láss, és megteljél Szentlélekkel.” Ekkor azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, és újra látott. Felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal maradt, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Atyánk Fia. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott, és ezt mondta: „Nem ez az az ember, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet? És nem azért jött ide, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?”

Saul azonban egyre nagyobb erővel lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban élő zsidókat, mert bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.

Amikor már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy megölik, de Saul megtudta a tervüket. Éjjel-nappal figyelték a kapukat, hogy megöljék, a tanítványai azonban éjjel egy kosárban leeresztették a falon át.

Amikor Jeruzsálembe érkezett, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogyan látta meg Saul az úton az Urat, aki szólt hozzá, és hogyan szólt bátran Damaszkuszban Jézus nevében. Ezután velük maradt, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran szólt az Úr nevében. Beszélt és vitázott a hellénistákkal, de azok az életére törtek. ^b Amikor a testvérek ezt megtudták, levitték Cezáreába, és elküldték Tarzuszba.

A Fiú meggyógyítja Éneászt Péter által

Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, és megerősödött. Az Úr félelmében járt, és a Szentlélek vigasztalásával gyarapodott számában.

Amikor Péter mindenfelé járt a hívők között, lement a Liddában élő szentekhez is. Ott talált egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban, mert béna volt. Péter ezt mondta neki: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj fel, vesd be az ágyadat!” És ő azonnal felkelt. Meglátta őt mindenki, aki Liddában és Sáronban lakott, és megtértek az Úrhoz.

Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, ami azt jelenti: Dorkász. Bővelkedett jó cselekedetekben, és sokat segített a szegényeken. ^c Azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Megmosták, és a felső szobában helyezték el. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két embert, és kérték: „Ne késlekedj, jöjj el hozzánk!” Péter fel is kelt, és velük ment. Amikor megérkezett, felvezették a felső szobába. Az özvegyek mind köréje álltak sírva, és mutogatták azokat az ingeket és köpenyeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott. Majd a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter a kezét nyújtva felsegítette, majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.