Egy istenfélő katona üzenetet kap a mennyből

Egy római tiszt imádkozik, és azt az utasítást kapja, hogy hívassa el Pétert. Péter egy háztetőn tisztátalan állatokkal teli lepedőt lát, és azt hallja: amit Atyánk megtisztított, az tiszta. Belép egy pogány házába, és a Lélek leszáll, mielőtt befejezné a beszédét.

10. fejezet.

Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Istenfélő volt, és egész háza népével együtt félte Atyánkat, sok adományt adott a népnek, és szüntelenül imádkozott Atyánkhoz. Délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy Atyánk angyala bemegy hozzá, és ezt mondja neki: „Kornéliusz!” ^a

Ő rémülten rámeredt, és ezt kérdezte: „Mi az, uram?” Az angyal így felelt: „Imádságaid és a szegényeknek adott adományaid feljutottak Atyánk elé, és megemlékezik rólad.”

Most pedig küldj embereket Joppéba, és hívasd el azt a Simont, akit Péternek neveznek. Egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek a háza a tenger mellett áll.

Amikor az angyal, aki hozzá szólt, eltávozott, Kornéliusz előhívott két szolgát a háza népéből, meg egy istenfélő katonát állandó kísérői közül, és miután mindent elmondott nekik, elküldte őket Joppéba.

Atyánk megnyitja Péter szívét

Másnap, miközben úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a háztetőre imádkozni. Megéhezett, és enni kívánt, de amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy megnyílik az ég, és valami nagy lepedőhöz hasonló ereszkedik alá, a négy sarkánál fogva leeresztve a földre. Mindenféle négylábú állat, a föld csúszómászói és az ég madarai voltak benne.

És egy hang szólt hozzá: „Kelj fel, Péter, vágd le, és egyél!” ^b

Péter azonban ezt mondta: „Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.”

A hang másodszor is szólt hozzá: „Amit én megtisztítottam, azt te ne mondd közönségesnek!”

Ez háromszor történt meg, majd a lepedő nyomban felemelkedett a mennybe.

Amíg Péter azon tűnődött, hogy mit jelenthet a látomás, íme, a Kornéliusz által küldött emberek, miután megkérdezték az utat Simon házához, megálltak a kapuban, és bekiáltva kérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek neveznek.

Miközben Péter a látomáson gondolkodott, a Szentlélek ezt mondta neki: „Íme, három ember keres téged. Kelj fel, menj le, és habozás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket!”

Péter lement az emberekhez, és ezt mondta: „Én vagyok az, akit kerestek. Miért jöttetek?”

Ők így feleltek: „Kornéliusz százados, igaz és Atyánkat félő ember, akiről az egész zsidó nép jót tanúsít, egy szent angyaltól azt a parancsot kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” Erre behívta és megvendégelte őket. Másnap pedig útra kelt velük, és a joppéi testvérek közül is elkísérték néhányan.

A következő napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz pedig várta őket, és összehívta rokonait és közeli barátait. Amikor Péter belépett, Kornéliusz elébe ment, a lába elé borult, és imádta őt. Péter azonban felemelte, és ezt mondta: „Állj fel! Én is ember vagyok.” És miközben beszélgetett Kornéliusszal, bement, és sok összegyűlt embert talált. Ezt mondta nekik: „Ti is tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek más nemzetből valóhoz csatlakoznia vagy hozzá bemennie. De Atyánk megmutatta nekem, hogy egyetlen embert se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak. Ezért, amikor hívattatok, ellenvetés nélkül eljöttem. Most pedig kérdezem, miért hívattatok?”

Kornéliusz ezt mondta: „Négy nappal ezelőtt, ebben az órában, délután három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában, és így szólt: »Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és a szegényeknek adott adományaidról megemlékezett Atyánk. Küldj hát Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek neveznek! Ő Simon tímár házában van szálláson, a tenger mellett.« Azért nyomban hozzád küldtem, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindnyájan itt vagyunk Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.”

Péter pedig megszólalt: „Most valóban megértem, hogy Atyánk nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves előtte, aki féli őt, és azt teszi, ami igaz. Elküldte igéjét Izráel fiainak, és békességről szóló jó hírt hirdetett Jézus Krisztus által – ő mindenek Ura. ^c Ti is tudjátok, mi történt egész Júdeában, Galileától kezdve, azután a keresztség után, amelyet János hirdetett: hogyan kente fel Atyánk a názáreti Jézust Szentlélekkel és erővel, aki szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akit az ördög elnyomott, mert Atyánk vele volt. ^d Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben tett – őt megölték, fára feszítve, de Atyánk feltámasztotta a harmadik napon, és megadta neki, hogy megjelenjen, de nem az egész népnek, hanem nekünk, a tanúknak, akiket Atyánk már előre kiválasztott, akik ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy Atyánk őt rendelte az élők és a holtak bírájává. Róla tesz bizonyságot minden próféta, hogy aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által.”

Miközben Péter még ezeket mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét. A Péterrel érkezett körülmetélt hívők elcsodálkoztak, hogy a pogányokra is kiáradt a Szentlélek ajándéka. Hallották ugyanis, amint nyelveken szólnak, és magasztalják Atyánkat. Akkor Péter megszólalt:

„Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy megkeresztelkedjenek ezek, akik a Szentlelket éppúgy megkapták, mint mi?” És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor arra kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.