Cselekedetek 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹Az apostolok és a testvérek Júdeában meghallották, hogy a pogányok is befogadták Atyánk igéjét. ²Amikor tehát Péter felment Jeruzsálembe, a körülmetéltek bírálni kezdték, ³és ezt mondták: „Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.”

⁴Péter pedig sorjában elmagyarázta nekik: ⁵Joppé városában imádkoztam, amikor révületbe estem, és látomást láttam: valami nagy lepedőféle ereszkedett le az égből a négy sarkánál fogva, és leért egészen hozzám. ⁶Amikor közelebbről megnéztem, négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és madarakat láttam benne.

⁷És egy hangot hallottam, amely ezt mondta nekem: „Kelj fel, Péter, öld le, és egyél!”

⁸De én ezt mondtam: „Semmiképpen, Uram, mert tisztátalan vagy közönséges soha nem került a számba.”

⁹A hang pedig másodszor is megszólalt az égből: „Amit Atyánk megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!” ¹⁰Ez háromszor is megtörtént, majd az egész visszahúzódott az égbe. ¹¹Ekkor három férfi érkezett ahhoz a házhoz, amelyben voltunk; Cezáreából küldték őket hozzám. ¹²A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek velük, és ne tegyek különbséget. Velem jött ez a hat testvér is, és bementünk annak a férfinak a házába.

¹³Ő pedig elbeszélte nekünk, hogyan látta meg a házában az angyalt, aki megállt, és ezt mondta: „Küldj el Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek neveznek, ¹⁴ő olyan igéket mond majd neked, amelyek által üdvözülsz te és egész házad népe.” ¹⁵Amikor pedig beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, ugyanúgy, mint ránk kezdetben.

¹⁶Ekkor eszembe jutott, mit mondott az Úr Jézus: „János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” ¹⁷Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik Atyánk, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Atyánk útjába álljak?

¹⁸Amikor ezt hallották, megnyugodtak, és dicsőítették Atyánkat, és ezt mondták: „Akkor tehát a pogányoknak is megadta Atyánk a megtérést az életre.”

Atyánk családja növekszik Antiókhiában

¹⁹Azok pedig, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. ²⁰Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik eljutottak Antiókhiába, és a hellenistákhoz is szóltak, és hirdették nekik az Úr Jézusról szóló jó hírt. ^a a v20 Hellenisták: görögül beszélő emberek, ebben az összefüggésben valószínűleg pogányok. ²¹És az Úr Jézus keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és megtértek az Úrhoz. ²²Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért elküldték Barnabást Antiókhiába. ²³Amikor megérkezett, és meglátta Atyánk kegyelmét, megörült, és biztatta mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. ²⁴Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.

²⁵Barnabás pedig elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault, ²⁶és amikor megtalálta, elvitte Antiókhiába. Egy teljes esztendőn át együtt voltak a gyülekezettel, és nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek. ^b b v26 A „keresztyén” név jelentése: „Krisztushoz tartozók” – ekkor nevezték először Jézus követőit az ő nevéről.

²⁷Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. ²⁸Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ²⁹A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, ahogy kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. ³⁰Ezt meg is tették, és elküldték a véneknek Barnabás és Saul által.