Cselekedetek 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹Miután a zavargás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, bátorította őket, elbúcsúzott tőlük, és elindult Makedóniába. ²Végigjárta azokat a vidékeket, sok beszéddel bátorította a hívőket, majd eljutott Görögországba. ³Ott töltött három hónapot. Amikor éppen Szíriába készült hajózni, a zsidók összeesküvést szőttek ellene, ezért úgy döntött, hogy Makedónián át tér vissza. ⁴Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pürrhosz fia, a thesszalonikaiak közül Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz, Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz. ⁵Ők előrementek, és Tróászban vártak ránk. ⁶Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap alatt eljutottunk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

Egy ifjú feltámasztása Tróászban

⁷A hét első napján összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret. Pál beszélt hozzájuk, és mivel másnap el akart indulni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta. ⁸Sok lámpás volt a felső szobában, ahol összegyűltünk. ⁹Egy Eutikhosz nevű ifjú az ablakban ült, és mély álomba merült, miközben Pál tovább beszélt. Az álom úgy elnyomta, hogy lezuhant a harmadik emeletről, és holtan emelték fel. ¹⁰Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne rémüldözzetek, mert benne van a lelke!”

¹¹Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélgetett velük, majd elindult. ¹²Az ifjút pedig élve vitték haza, és nagy vigasztalást nyertek.

Utazás Milétoszba

¹³Mi előrementünk a hajóval Asszoszba, hogy ott vegyük fel Pált, mert ő úgy döntött, hogy gyalog megy. ¹⁴Amikor Asszoszban találkozott velünk, felvettük őt, és elmentünk Mitilénébe. ¹⁵Onnan elhajózva másnap eljutottunk Khiosz elé, a következő napon kikötöttünk Szamoszban, majd az azt követő napon megérkeztünk Milétoszba. ¹⁶Pál ugyanis úgy döntött, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy ne töltsön időt Ázsiában, mert sietett, hogy lehetőleg pünkösdre Jeruzsálembe érjen.

¹⁷Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. ¹⁸Amikor megérkeztek hozzá, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól fogva, amikor Ázsiába léptem, mindvégig: ¹⁹teljes alázatossággal szolgáltam Urunkat, Jézust, könnyek között és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók ellenem szőtt összeesküvései miatt értek, ²⁰és semmit sem hallgattam el abból, ami hasznotokra van, hanem hirdettem azt, és tanítottalak titeket nyilvánosan és házról házra, ²¹bizonyságot téve zsidóknak és görögöknek egyaránt az Atyánkhoz való megtérésről és az Urunkban, Jézusban való hitről. ²²Most pedig a Lélektől kötve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi vár ott rám, ²³csak azt, hogy a Szentlélek városról városra megmondja nekem: bilincsek és szenvedések várnak rám. ²⁴De én az életemet nem tekintem értékesnek, és nem is becsülöm drágának magamnak, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet Urunktól, Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek Atyánk kegyelmének evangéliumáról.

²⁵Most pedig tudom, hogy közületek, akik között jártam, és hirdettem Atyánk országát, többé senki sem látja viszont az arcomat. ²⁶Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy mindenki vérétől tiszta vagyok, ^a a v26 „Mindenki vérétől tiszta vagyok”: Pál azt mondja, hogy ha valaki itt lelkileg elveszett, az nem azért van, mert ő nem intette volna — semmit sem hallgatott el. ²⁷mert nem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek Atyánk teljes akaratát. ²⁸Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek Atyánk egyházát, amelyet tulajdon Fia vérével szerzett meg. ^b b v28 A görög szöveg szó szerint így hangzik: „tulajdon vére által”, amit az FHB így ad vissza: „tulajdon Fia” — Atyánk a Fia vérének árán szerezte meg az egyházat. Pál ugyanezt az igazságot nevezi meg a Róma 8:32-ben: Atyánk tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta. ²⁹Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok törnek be közétek, akik nem kímélik a nyájat. ³⁰Közületek is támadnak majd férfiak, akik elferdített dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. ³¹Vigyázzatok tehát, és emlékezzetek arra, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikőtöket. ³²Most pedig Atyánkra és kegyelme igéjére bízlak titeket, amely fel tud építeni, és örökséget tud adni nektek mindazok között, akik megszenteltettek. ³³Senkinek az ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam meg. ³⁴Ti magatok tudjátok, hogy a magam és a velem lévők szükségleteiről ez a két kéz gondoskodott. ³⁵Mindenben megmutattam nektek, hogy így fáradozva kell segítenünk a gyengéken, és emlékeznünk kell Urunk, Jézus szavaira, aki maga mondta: »Nagyobb boldogság adni, mint kapni.«”

³⁶Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borult, és imádkozott. ³⁷Mindnyájan nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt, ³⁸leginkább azon a szaván keseregve, hogy nem látják többé az arcát. Azután kikísérték őt a hajóhoz.