Cselekedetek 19 FHB Father's Heart Bible™

19 ¹Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál átszelte a belső tartományokat, és eljutott Efezusba, ahol néhány tanítványra talált. ²Ezt kérdezte tőlük: „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívővé lettetek?” Ők így feleltek: „Nem, még csak nem is hallottunk arról, hogy van Szentlélek.”

³Ekkor megkérdezte: „Akkor mire keresztelkedtetek meg?” Ők így válaszoltak: „János keresztségére.”

⁴Pál ezt mondta: „János a megtérés keresztségével keresztelt, és azt mondta a népnek, hogy higgyenek abban, aki utána jön, vagyis Jézusban.”

⁵Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. ⁶És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy nyelveken szóltak, és prófétáltak. ⁷Összesen mintegy tizenkét férfi volt.

⁸Pál pedig bement a zsinagógába, és három hónapon át bátran szólt, érvelt és győzködött Atyánk országáról. ⁹Amikor azonban néhányan megmakacsolták magukat, nem akartak hinni, és a sokaság előtt gyalázták az Út tanítását, Pál otthagyta őket, maga mellé vette a tanítványokat, és naponként érvelt Tirannosz előadótermében. ¹⁰Ez két éven át így ment, úgyhogy mindenki, aki Ázsiában lakott, zsidók és görögök egyaránt, hallotta az Úr Jézus igéjét.

¹¹Atyánk pedig rendkívüli csodákat tett Pál keze által, ¹²úgyhogy még a kendőket és kötényeket is, amelyek a bőréhez értek, elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, a gonosz lelkek pedig kimentek belőlük.

¹³Néhány vándorló zsidó ördögűző is megpróbálta segítségül hívni az Úr Jézus nevét azok fölött, akikben gonosz lélek volt, és ezt mondták: „Arra a Jézusra kényszerítlek titeket, akit Pál hirdet.” ¹⁴Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia tette ezt.

¹⁵De a gonosz lélek így felelt nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ¹⁶És az az ember, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, mindnyájukat legyűrte, és föléjük kerekedett, úgyhogy mezítelenül és sebesülten menekültek ki abból a házból. ¹⁷Ezt pedig megtudta minden zsidó és görög, aki Efezusban lakott. Félelem szállta meg mindnyájukat, az Úr Jézus nevét pedig magasztalták. ¹⁸Azok közül is, akik hívővé lettek, sokan eljöttek, megvallották és feltárták cselekedeteiket. ¹⁹Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, összehordták tekercseiket, és mindenki szeme láttára elégették azokat. Kiszámították az értéküket, és úgy találták, hogy ötvenezer napi bért ér. ^a a v19 Minden ezüstpénz egy drachma volt — nagyjából egy munkás napi bére. Az elégetett tekercsek értéke mintegy ötvenezer napi bér volt. ²⁰Így az Úr Jézus igéje hatalmasan növekedett és megerősödött.

²¹Amikor ezek megtörténtek, Pál elhatározta lelkében, hogy Macedónián és Akháján át elmegy Jeruzsálembe, és ezt mondta: „Miután ott jártam, Rómát is látnom kell.” ²²Elküldött Macedóniába kettőt a segítőtársai közül, Timóteust és Erásztoszt, maga pedig még egy ideig Ázsiában maradt. ²³Abban az időben pedig nem csekély zavargás támadt az Út tanítása miatt. ²⁴Egy Demetriosz nevű ember ugyanis, aki ezüstműves volt, és Artemisz ezüsttemplomocskáit készítette, sok mesterembernek adott munkát. ^b b v24 Az efezusi Artemisz a város nagy anyaistennője volt. Temploma az ókori világ hét csodájának egyike, és a város gazdaságának szíve volt. ²⁵Összehívta ezeket, meg a hasonló mesterségben dolgozókat, és ezt mondta: „Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a jólétünk. ²⁶Látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem csaknem egész Ázsiában rengeteg embert meggyőzött és eltérített, azt mondva, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak. ²⁷Az a veszély fenyeget, hogy nemcsak a mesterségünk jut rossz hírbe, hanem a nagy Artemisz istennő temploma is semmibe vész, és megfosztják nagyságától azt, akit egész Ázsia és a világ tisztel.”

²⁸Amikor ezt meghallották, haragra gerjedtek, és így kiáltoztak: „Nagy az efezusiak Artemisze!” ²⁹A város megtelt zűrzavarral, és egy akarattal a színházba rohantak, magukkal hurcolva a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, Pál útitársait. ³⁰Amikor Pál be akart menni a nép közé, a tanítványok nem engedték. ³¹A tartomány néhány elöljárója is, akik a barátai voltak, üzenetet küldött hozzá, és kérték, hogy ne merészkedjék be a színházba. ³²Közben az egyik ezt, a másik azt kiáltozta, mert a gyülekezet zűrzavarban volt, és a legtöbben azt sem tudták, miért gyűltek össze. ³³A sokaságból néhányan Alexandroszt oktatták ki, akit a zsidók előretoltak. Alexandrosz pedig a kezével intve védekezni akart a nép előtt. ³⁴Amikor azonban felismerték, hogy zsidó, mintegy két órán át egy akarattal ezt kiáltozták: „Nagy az efezusiak Artemisze!”

³⁵Amikor a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, ezt mondta: „Efezusi férfiak, van-e ember, aki ne tudná, hogy az efezusiak városa a nagy Artemisz templomának és az égből lehullott képmásának őrizője? ^c c v35 Sokan hitték, hogy ez a szent tárgy egy égből lehullott meteorit volt — amit Artemisz város iránti kegyének bizonyítékaként tartottak számon. ³⁶Mivel ezt nem lehet tagadni, nyugodtnak kell maradnotok, és semmi meggondolatlant nem szabad tennetek. ³⁷Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és nem is káromolják istennőnket. ³⁸Ha tehát Demetriosznak és a vele dolgozó mestereknek van valami vádjuk valaki ellen, tartanak törvénynapokat, és vannak helytartók: ott vádolják egymást. ³⁹Ha pedig valami egyéb ügyben jártok, azt a törvényes népgyűlésen kell elintézni. ⁴⁰Mert az a veszély fenyeget, hogy lázadással vádolnak minket a mai nap miatt, hiszen semmivel sem tudjuk megindokolni ezt a csődületet.” ⁴¹Miután ezt mondta, feloszlatta a gyűlést.