Az út Jeruzsálem felé

Minden állomáson figyelmeztetik, hogy ne menjen tovább, és egy próféta Pál övével megkötözi a saját kezét. Pál azt mondja, kész ott meghalni. Jeruzsálemben a templomnál a tömeg, abban a hitben, hogy egy görögöt vitt be, majdnem agyonveri, mielőtt a katonák kimentik.

21. fejezet.

Miután elszakadtunk tőlük, hajóra szálltunk, és egyenesen Kószba mentünk, másnap pedig Rodoszba, onnan pedig Patarába. Találtunk egy hajót, amely Föníciába tartott, beszálltunk, és elindultunk. Megpillantottuk Ciprust, és bal felől elhagyva Szíriába hajóztunk, majd Tíruszban kötöttünk ki, ahol a hajónak ki kellett raknia a rakományát. Ott megtaláltuk a tanítványokat, és hét napig maradtunk. A Szentlélek által többször is azt mondták Pálnak, hogy ne tegye be a lábát Jeruzsálembe. Amikor az ott töltött időnk letelt, útnak indultunk, és mindnyájan, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, kikísértek bennünket a városon kívülre. A parton letérdeltünk, és imádkoztunk, majd elbúcsúztunk egymástól. Ezután beszálltunk a hajóba, ők pedig hazatértek.

Befejezve a Tíruszból indult hajóutunkat, megérkeztünk Ptolemaiszba, köszöntöttük a testvéreket, és egy napig maradtunk náluk.

Másnap elindultunk Cézáreába, betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Négy hajadon leánya volt, akik prófétáltak. Amíg ott töltöttünk sok napot, lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta.

Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, majd ezt mondta: „Ezt mondja a Szentlélek: ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, azután pogány kézbe adják.”

Amikor ezt meghallottuk, mi is és a helybeliek is kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Pál így felelt: „Miért sírtok, és miért töritek össze a szívemet? Hiszen én kész vagyok nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” Mivel pedig nem hagyta magát meggyőzni, elhallgattunk, és ezt mondtuk: „Legyen meg az Úr akarata!”

E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. Velünk jöttek néhányan a cézáreai tanítványok közül is, és elvezettek egy Mnázón nevű ciprusihoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála szálljunk meg.

Amikor megérkeztünk Jeruzsálembe, a testvérek örömmel fogadtak bennünket. Másnap Pál velünk együtt elment Jakabhoz, és a vének mind ott voltak. Köszöntötte őket, majd sorra elbeszélte, mit tett Atyánk a pogányok között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették Atyánkat, majd ezt mondták neki: „Látod, testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik hívőkké lettek, és mindnyájan buzgón ragaszkodnak a törvényhez. Azt hallották felőled, hogy a népek között élő zsidókat mind arra tanítod, hogy szakítsanak Mózessel, és azt mondod nekik, hogy ne metéljék körül gyermekeiket, és ne kövessék szokásainkat. Mit tegyünk tehát? Bizonyosan meghallják, hogy megjöttél. Tedd hát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, aki fogadalmat tett. ^a Vedd magad mellé ezeket a férfiakat, tisztulj meg velük együtt, és fizesd ki a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket. Akkor mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit rólad hallottak, hanem te magad is megtartod a törvényt. A hívőkké lett pogányok felől pedig már megírtuk a döntésünket: tartózkodjanak a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfojtott állatoktól és a paráznaságtól.”

Pál tehát maga mellé vette a férfiakat, másnap pedig velük együtt megtisztulva bement a templomba, és bejelentette, mikor telnek le a tisztulás napjai, és mikor mutatják be mindegyikükért az áldozatot.

Pált elfogják a templomban

Amikor a hét nap már a végéhez közeledett, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, fellázították az egész sokaságot, és megragadták, így kiáltoztak: „Izráel férfiai, segítsetek! Ez az az ember, aki mindenütt mindenkit a mi népünk, a törvény és e hely ellen tanít. Sőt görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.” Korábban ugyanis az efezusi Trofimoszt látták vele a városban, és azt hitték, hogy Pál őt vitte be a templomba.

Felbolydult az egész város, a nép összefutott, megragadták Pált, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. Miközben meg akarták ölni, eljutott a hír az ezredeshez, hogy egész Jeruzsálem felbolydult. Az nyomban katonákat és századosokat vett maga mellé, és lefutott hozzájuk. Amikor a sokaság meglátta az ezredest és a katonákat, abbahagyta Pál ütlegelését. Ekkor odament az ezredes, elfogta őt, megparancsolta, hogy kössék meg két lánccal, majd megkérdezte, hogy kicsoda, és mit tett. A sokaságban egyesek ezt, mások azt kiáltozták. Mivel a zűrzavar miatt nem tudta megállapítani az igazságot, megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba. Amikor Pál a lépcsőhöz ért, a katonáknak vinniük kellett őt a sokaság erőszakossága miatt, mert a tömeg egyre csak követte, és ezt kiáltozta: „El vele!”

Pál a sokasághoz szól

Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, ezt kérdezte az ezredestől: „Szabad valamit mondanom neked?” Az pedig így felelt: „Tudsz görögül?”

Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki a minap fellázadt, és kivezetett a pusztába négyezer orgyilkost?

Pál így felelt: „Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszból, nem is jelentéktelen város polgára. Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez.”

Miután megkapta az engedélyt, Pál megállt a lépcsőn, és intett a kezével a népnek. Amikor mély csend lett, így szólt hozzájuk héberül: