Cselekedetek 22 FHB Father's Heart Bible™

22 ¹„Testvéreim és atyáim! Hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most elétek tárok!” ²Amikor meghallották, hogy héberül szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Ő pedig így szólt:

³„Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nevelkedtem. Gamáliél lábánál az atyáink törvényének szigorúsága szerint tanultam, és éppoly buzgó voltam Isten iránt, mint ma ti mindnyájan.

⁴Halálra üldöztem ezt az utat, megkötöztem, és börtönbe vetettem férfiakat és nőket egyaránt, ⁵ahogyan a főpap és a vének egész tanácsa is tanúsíthatja. Tőlük levelet is kaptam a damaszkuszi testvérekhez, és elindultam, hogy az ottaniakat megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.”

⁶„Amikor úton voltam, és dél tájban Damaszkuszhoz közeledtem, hirtelen nagy világosság ragyogott körül az égből.”

⁷Leestem a földre, és egy hangot hallottam, amely ezt mondta nekem: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁸Én megkérdeztem: „Ki vagy te, Uram?” Ő pedig ezt felelte: „Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.”

⁹„Akik velem voltak, látták ugyan a világosságot, de annak a hangját, aki hozzám szólt, nem értették.”

¹⁰Ekkor megkérdeztem: „Mit tegyek, Uram?” Az Úr pedig ezt mondta nekem: „Kelj fel, menj be Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, aminek megtételére rendeltettél.”

¹¹„Mivel annak a világosságnak a ragyogása megvakított, útitársaim kézen fogva vezettek be Damaszkuszba.”

¹²„Egy Anániás nevű férfi pedig, aki a törvény szerint kegyes ember volt, és akiről az ott lakó zsidók mind jó véleménnyel voltak, ¹³odajött hozzám, megállt mellettem, és ezt mondta: »Saul testvérem, láss újra!« És még abban az órában felnéztem rá, és megláttam őt.”

¹⁴„Ő pedig ezt mondta: »Atyáink Istene arra rendelt téged, hogy megismerd az akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő szájából, ^a a v14 „Az Igaz” az Újszövetség egyik Jézusra vonatkozó megnevezése — a bűntelenre, akivel Pál a damaszkuszi úton találkozott. ¹⁵mert tanúja leszel neki minden ember előtt arról, amit láttál és hallottál. ¹⁶Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítségül az ő nevét!«”

¹⁷„Miután pedig visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam, révületbe estem,”

¹⁸és láttam őt, amint ezt mondja nekem: „Siess, és hagyd el gyorsan Jeruzsálemet, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúságtételedet!”

¹⁹Én ezt mondtam: „Uram, ők maguk is tudják, hogy zsinagógáról zsinagógára járva börtönbe vetettem, és megvertem azokat, akik hittek benned. ²⁰Amikor pedig a te tanúdnak, Istvánnak a vérét kiontották, magam is ott álltam, helyeseltem, és őriztem azok felsőruháját, akik megölték.”

²¹„Ő pedig ezt mondta nekem: »Menj el, mert messzire küldelek téged, a pogányok közé!«”

²²Eddig a szóig hallgatták, de ekkor felemelték a hangjukat, és így kiáltoztak: „El a föld színéről az ilyen emberrel! Nem szabad, hogy életben maradjon!”

²³Mivel pedig kiabáltak, ledobálták felsőruhájukat, és port szórtak a levegőbe, ²⁴a parancsnok megparancsolta, hogy vigyék be a várba, és korbácsolással vallassák ki, hogy megtudja, miért kiáltoztak így ellene.

²⁵Amikor azonban kifeszítették a szíjakkal, Pál így szólt az ott álló századoshoz: „Szabad-e megkorbácsolnotok egy római polgárt, akit el sem ítéltek?”

²⁶Amikor ezt a százados meghallotta, odament a parancsnokhoz, és jelentette neki: „Mit készülsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár!”

²⁷A parancsnok erre odament, és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, római polgár vagy?” „Az vagyok” – felelte.

²⁸A parancsnok ezt mondta: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál pedig így felelt: „Én viszont már annak születtem.”

²⁹Ekkor azonnal visszahúzódtak tőle azok, akik vallatni akarták. A parancsnok pedig megijedt, amikor megtudta, hogy római polgárt bilincseltetett meg. ³⁰Másnap pedig, mivel pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják a zsidók, feloldotta bilincseit, megparancsolta, hogy gyűljenek össze a főpapok és az egész nagytanács, majd levezette Pált, és eléjük állította.