Pál a nagytanács előtt

Meghallgatásán arcul ütik, Pál pedig a feltámadás említésével megosztja a tanácsot, és a farizeusok meg a szadduceusok egymásnak esnek. Azon az éjszakán Jézus megmondja neki, hogy Rómában fog tanúskodni. Negyven férfi megesküszik, hogy megöli; fiatal unokaöccse meghallja, és a katonák sötétben elviszik.

23. fejezet.

Pál a nagytanácsra szegezte tekintetét, és így szólt: „Testvéreim, én teljesen jó lelkiismerettel éltem Atyánk előtt mind a mai napig.”

Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon Pált.

Pál erre ezt mondta neki: „Megver téged Atyánk, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz felettem, mégis a törvényt megszegve parancsolod, hogy megüssenek?”

A mellette állók ezt mondták: „Atyánk főpapját mered gyalázni?”

Pál így felelt: „Nem tudtam, testvéreim, hogy főpap, mert meg van írva: »Néped fejedelmét ne szidalmazd!«”

Pál pedig, mivel tudta, hogy egyik részük szadduceus, másik részük farizeus, felkiáltott a nagytanácsban: „Testvéreim, én farizeus vagyok, farizeusok fia. A halottak reménysége és feltámadása miatt állok most ítélet előtt!”

Amikor ezt mondta, viszály támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyülekezet meghasonlott. A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindezt vallják. Nagy kiáltozás támadt. A farizeusok pártjáról néhány írástudó felállt, és hevesen vitatkozott: „Semmi rosszat nem találunk ebben az emberben. Hátha egy lélek vagy egy angyal szólt hozzá?” Ahogy a viszály egyre hevesebb lett, a parancsnok attól tartva, hogy Pált széttépik, megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, ragadják ki őt közülük, és vigyék be a várba.

A következő éjjel pedig mellé állt az Úr Jézus, és ezt mondta: „Bízzál! Mert ahogyan bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned.”

Összeesküvés Pál élete ellen

Amikor megvirradt, a zsidók összeesküvést szőttek, és megfogadták, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik Pált. Negyvennél többen voltak, akik ebben az összeesküvésben részt vettek. Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és ezt mondták: „Ünnepélyes esküvel köteleztük magunkat, hogy semmit sem ízlelünk meg, amíg meg nem öljük Pált. Most tehát ti a nagytanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy hozza le őt hozzátok, mintha ügyét alaposabban akarnátok megvizsgálni. Mi pedig készen állunk, hogy megöljük, mielőtt ideérne.”

Pál nővérének a fia pedig, amikor meghallotta a cselvetést, odament, bement a várba, és jelentette Pálnak. Pál ekkor magához hívott egy századost, és ezt mondta: „Vezesd ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert jelenteni akar neki valamit.”

Az tehát magával vitte, elvezette a parancsnokhoz, és ezt mondta: „Pál, a fogoly, magához hívott, és megkért, hogy vezessem hozzád ezt az ifjút, mert mondani akar neked valamit.”

A parancsnok ekkor kézen fogta, félrevonta, és külön megkérdezte: „Mit akarsz jelenteni nekem?”

Az ifjú ezt mondta: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged, vezettesd le holnap Pált a nagytanácshoz, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni felőle. De te ne hallgass rájuk, mert közülük több mint negyven ember lesben áll ellene. Esküvel kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak, amíg meg nem ölik, és most készen állnak, csak a te beleegyezésedre várnak.”

A parancsnok ekkor elbocsátotta az ifjút, és megparancsolta neki: „Senkinek se mondd el, hogy ezt jelentetted nekem!”

Az Atya megoltalmazza tanúját

Ezután magához hívatott két századost, és ezt mondta: „Készítsetek fel kétszáz katonát, hogy Cézáreába menjenek, hetven lovast és kétszáz lándzsást ma este kilenc órára.” Megparancsolta, hogy állítsanak elő hátaslovakat is, hogy Pált felültetve biztonságban eljuttassák Félix helytartóhoz. Írt egy levelet is, amelynek ez volt a tartalma:

„Klaudiusz Liziász a nagyságos Félix helytartónak üdvözletét küldi.

Ezt a férfit a zsidók elfogták, és már-már megölték, amikor csapatommal odaérkeztem, és kiszabadítottam, mivel megtudtam, hogy római polgár. Meg akartam tudni, mivel vádolják, ezért levezettem a nagytanácsukhoz. Úgy találtam, hogy törvényük vitás kérdései miatt vádolják, de semmi olyasmivel, ami halált vagy fogságot érdemelne. Mivel pedig jelentették nekem, hogy összeesküvést szőnek a férfi ellen, azonnal hozzád küldtem, és megparancsoltam vádlóinak is, hogy előtted mondják el a vádjukat ellene.”

A katonák tehát a parancs szerint magukhoz vették Pált, és az éjszaka folyamán elvitték Antipatriszba. Másnap a lovasokat hagyták vele továbbmenni, ők pedig visszatértek a várba. Amikor a lovasok megérkeztek Cézáreába, átadták a levelet a helytartónak, és Pált is elébe állították. Miután a helytartó elolvasta, megkérdezte, hogy melyik tartományból való, és megtudta, hogy Ciliciából, „Majd kihallgatlak – mondta –, amikor vádlóid is megérkeznek.” Ezután megparancsolta, hogy őrizzék Heródes palotájában.