Vád Félix előtt

Egy fogadott szónok pestisnek és kolomposnak nevezi Pált. Pál azt feleli, hogy semmit sem tudnak bizonyítani, és valójában a feltámadás miatt állítják bíróság elé. Félix halogat, megrémül, amikor a szó az ítéletre terelődik, és két évig fogva tartja, vesztegetésben reménykedve.

24. fejezet.

Öt nap múlva lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és vádat emeltek Pál ellen a helytartó előtt. Amikor Pált előhívták, Tertullusz így kezdte vádbeszédét: „Általad nagy békességben élünk, és előrelátásod folytán reformok jutottak ennek a nemzetnek, ezt mindenben és mindenütt elismerjük, nagyra becsült Félix, teljes hálával. De hogy ne tartóztassalak tovább, kérlek, hallgass meg minket kegyesen, néhány szóban. Megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, aki lázadást szít a zsidók között szerte a világon, és a názáreti irányzat egyik vezére. Még a templomot is megpróbálta megszentségteleníteni, ezért elfogtuk. ^a Ha magad hallgatod ki, megtudhatsz tőle mindent, amivel vádoljuk.”

A zsidók is csatlakoztak a támadáshoz, és bizonygatták, hogy mindez így van.

A helytartó intett neki, hogy beszéljen. Pál így válaszolt: „Mivel tudom, hogy sok éve bírája vagy ennek a népnek, örömmel védekezem. Meggyőződhetsz róla, hogy nem több mint tizenkét napja, hogy felmentem Jeruzsálembe imádkozni. Nem találtak úgy, hogy bárkivel is vitatkoztam vagy tömeget lázítottam volna – sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban sehol. Azt sem tudják bizonyítani neked, amivel most vádolnak engem. De megvallom neked: az Út követőjeként – amelyet ők irányzatnak neveznek – atyáink Istenét szolgálom, és hiszek mindabban, ami megegyezik a törvénnyel, és meg van írva a prófétáknál. Reménységem van Atyánkban – amelyet ezek az emberek is osztanak –, hogy feltámadnak az igazak és a gonoszok egyaránt. Ezért magam is arra törekszem, hogy tiszta lelkiismeretem legyen Atyánk és az emberek előtt. Több év múltán eljöttem, hogy adományokat hozzak népem szegényeinek, és áldozatokat mutassak be. Eközben a templomban találtak meg megtisztulva – nem tömeg között, nem zavargás közepette. Néhány Ázsiából való zsidónak kellene itt lennie előtted, hogy vádoljon, ha van ellenem valami. Vagy mondják meg ezek maguk, milyen vétket találtak bennem, amikor a nagytanács előtt álltam, hacsak nem ezt az egy dolgot, amelyet közöttük állva kiáltottam: »A halottak feltámadása miatt állok ma ítéletetek előtt.«”

Félix, aki elég jól ismerte az Utat, elnapolta a tárgyalást: „Majd ha Lüsziász parancsnok ideér, döntök az ügyetekben.” Megparancsolta a századosnak, hogy őrizze Pált, de hagyjon neki némi szabadságot, és senkit se akadályozzon meg a barátai közül, hogy a szolgálatára legyen.

Néhány nap múlva Félix megérkezett feleségével, Druzillával, aki zsidó volt, elhívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusba vetett hitről. Amikor Pál az igazságról, az önuralomról és az eljövendő ítéletről beszélt, Félix megrémült, és ezt mondta: „Most elég ennyi, menj el. Ha majd lesz időm, hívatlak.” Egyúttal abban is reménykedett, hogy Pál pénzt ad neki, ezért gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.

Két év múltán Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Mivel a zsidók kedvében akart járni, Félix fogságban hagyta Pált.