2Királyok 4 FHB Father's Heart Bible™

4 ¹A prófétatanítványok egyikének a felesége így kiáltott Elizeushoz: „Szolgád, a férjem meghalt, és te tudod, hogy szolgád félte Atyánkat. Most pedig eljön a hitelező, hogy elvegye rabszolgának a két gyermekemet.”

²Elizeus megkérdezte: „Mit tehetek érted? Mondd meg, mi van a házadban?” Az asszony így felelt: „Szolgádnak nincs egyebe, csak egy korsó olaja.”

³Ekkor ezt mondta: „Menj, kérj kölcsön edényeket odakint minden szomszédodtól – üres edényeket, ne keveset. ⁴Menj be, zárd be az ajtót magad és a fiaid mögött, és tölts olajat mindegyik edénybe. Amelyik megtelt, tedd félre.”

⁵Az asszony elment tőle, bezárta az ajtót maga és a fiai mögött. Azok hordták neki az edényeket, ő pedig töltött. ⁶Amikor megteltek az edények, ezt mondta a fiának: „Hozz még egyet!” De az így felelt: „Nincs több.” Ekkor elapadt az olaj.

⁷Az asszony odament, és elmondta Atyánk emberének, aki ezt mondta: „Menj, add el az olajat, fizesd ki az adósságodat, a maradékból pedig élj a fiaiddal.”

Az Atya ígérete a súnémi asszonynak

⁸Egy napon Elizeus átment Súnémen, ahol egy gazdag asszony lakott. Az asszony unszolta, hogy maradjon ott enni. Ezután, valahányszor arra járt, betért oda enni. ⁹Ezt mondta a férjének: „Nézd, tudom, hogy ez az ember, aki gyakran jár erre nálunk, Atyánk szent embere. ¹⁰Csináljunk neki egy kis tetőszobát ággyal, asztallal, székkel és mécsessel, hogy ott maradhasson, valahányszor hozzánk jön.”

¹¹Egy napon Elizeus odaért, betért a felső szobába, és lefeküdt. ¹²Ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: „Hívd ide ezt a súnémi asszonyt!” Odahívta, az asszony pedig megállt előtte. ¹³Elizeus ezt mondta neki: „Mondd meg neki: Mennyi fáradságot vállaltál értünk. Mit tehetünk érted? Szóljak-e érdekedben a királynak vagy a hadseregparancsnoknak?” Az asszony így felelt: „A népem körében élek.”

¹⁴Elizeus megkérdezte: „Mit lehetne tenni érte?” Géhazi így felelt: „Nincs fia, a férje pedig öreg.”

¹⁵Ekkor ezt mondta: „Hívd ide!” Odahívta, és az asszony megállt az ajtóban. ¹⁶Ekkor ezt mondta: „Jövőre ilyenkor fiút ölelsz majd a karodban.” De az asszony így felelt: „Ne, uram, Atyánk embere, ne ámítsd a szolgálódat!”

¹⁷Az asszony teherbe esett, és fiút szült a következő évben, ugyanabban az időben, ahogyan Elizeus megmondta neki.

¹⁸A gyermek felnőtt, és egy napon kiment az apjához, az aratókhoz. ¹⁹Ezt mondta az apjának: „Jaj, a fejem! A fejem!” Az apja így szólt egy szolgának: „Vidd az anyjához!”

²⁰Elvitte az anyjához. A fiú ott ült az anyja térdén délig, aztán meghalt. ²¹Az asszony felment, lefektette Atyánk emberének az ágyára, bezárta rá az ajtót, és kiment. ²²Hívta a férjét: „Küldj ide egy szolgát és egy szamarat, hogy elsiessek Atyánk emberéhez, aztán visszajöjjek!”

²³A férje megkérdezte: „Miért mész hozzá ma? Nincs sem újhold, sem szombat.” Az asszony így felelt: „Nem baj.”

²⁴Megnyergelte a szamarat, és ezt mondta a szolgájának: „Hajts, ne lassíts miattam, csak ha szólok!” ²⁵Elindult, és elért Atyánk emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor Atyánk embere meglátta őt a távolból, ezt mondta Géhazinak, a szolgájának: „Nézd, ott a súnémi asszony! ²⁶Fuss elé most, és kérdezd meg tőle: »Jól vagy-e? Jól van-e a férjed? Jól van-e a gyermek?«” Az asszony így felelt: „Jól.”

²⁷Amikor elérte Atyánk emberét a hegyen, megragadta a lábát. Géhazi odalépett, hogy ellökje, de Elizeus ezt mondta: „Hagyd békén! A lelke keserű gyötrelemben van, Atyánk pedig elrejtette ezt előlem, nem mondta meg nekem.”

²⁸Az asszony ezt mondta: „Kértem-e fiút az uramtól? Nem azt mondtam-e: »Ne kelts bennem hiú reményt«?”

²⁹Elizeus ezt mondta Géhazinak: „Övezd fel a derekadat, vedd a kezedbe a botomat, és menj! Ha találkozol valakivel, ne köszöntsd; ha valaki köszönt téged, ne válaszolj neki! Tedd a botomat a fiú arcára!”

³⁰De a gyermek anyja ezt mondta: „Az élő Atyánkra és a te életedre mondom, nem hagylak el téged!” Ekkor felkelt, és követte az asszonyt.

³¹Géhazi előrement, és rátette a botot a fiú arcára, de nem hallatszott hang, és nem jött válasz. Visszament Elizeus elé: „Nem ébredt fel a fiú.”

³²Amikor Elizeus bement a házba, ott feküdt a gyermek holtan az ágyán. ³³Bement, bezárta kettőjük mögött az ajtót, és imádkozott Atyánkhoz. ³⁴Azután felment, és ráfeküdt a gyermekre – szájával a szájára, szemével a szemére, kezével a kezére. Ahogy ráhajolt, átmelegedett a gyermek teste. ³⁵Felkelt, egyszer végigjárta a szobát, aztán felment, és újra ráhajolt a fiúra. A fiú hétszer tüsszentett, és kinyitotta a szemét. ³⁶Elizeus hívta Géhazit: „Hívd ide ezt a súnémi asszonyt!” Odahívta. Az asszony odament hozzá, ő pedig ezt mondta: „Vedd a fiadat!”

³⁷Az asszony odament, a lábához borult, földig hajolt, aztán felvette a fiát, és kiment.

Az Atya meggyógyítja a halálos ételt

³⁸Elizeus visszatért Gilgálba, amikor éhínség volt az országban. Amikor a prófétatanítványok ott ültek előtte, ezt mondta a szolgájának: „Tedd föl a nagy fazekat, és főzz ételt a prófétatanítványoknak!”

³⁹Egyikük kiment a mezőre zöldséget szedni, és talált egy vadindát. Teleszedte róla a ruháját vad tökkel, hazament, és belevagdalta a fazékba az ételbe – senki sem tudta, mik azok. ⁴⁰Kimerték a férfiaknak, hogy egyenek, de amikor enni kezdtek az ételből, így kiáltottak: „Atyánk embere, halál van a fazékban!” És nem tudták megenni.

⁴¹Ekkor ezt mondta: „Hozzatok lisztet!” Beledobta a fazékba, és így szólt: „Merjétek ki az embereknek, hogy egyenek!” És nem maradt semmi ártalmas a fazékban.

⁴²Egy ember Baal-Sálisából kenyeret hozott Atyánk emberének a termés zsengéjéből – húsz árpakenyeret és friss gabonát a zsákjában. Elizeus ezt mondta: „Add az embereknek, hogy egyenek!”

⁴³A szolgája így felelt: „Hogy tegyem ezt száz ember elé?” De ő ismét ezt mondta: „Add az embereknek, hogy egyenek, mert ezt mondja Atyánk: Esznek, és még marad is.”

⁴⁴Odatette eléjük, ettek, és még maradt is, ahogyan Atyánk megmondta.