Atyánk meggyógyítja Naámánt

Egy fogságba hurcolt izraeli leány Atyánk prófétájához irányítja Naamánt. Naamán dühös, amiért azt mondják neki, hogy mosakodjon meg a Jordánban, de büszkesége helyett szolgáira hallgat, és tisztán jön fel. Elizeus semmilyen fizetséget nem fogad el; Géhazi utánaszalad az ajándéknak, és vele együtt a betegséget is megkapja.

5. fejezet.

Naámán, Arám királyának a hadseregparancsnoka, nagy és nagyra becsült ember volt ura előtt, mert általa adott Atyánk győzelmet Arámnak. Vitéz harcos volt, de bőrbetegségben szenvedett. Az arámok egyszer portyázni indultak, és foglyul ejtettek egy fiatal leányt Izráel földjéről, aki Naámán feleségét szolgálta. Ez azt mondta úrnőjének: „Bárcsak eljutna az uram a prófétához, aki Samáriában van! Az meggyógyítaná a leprájából.”

Naámán pedig bement, és elmondta urának: „Ezt meg ezt mondta az a leány, aki Izráel földjéről való.”

Arám királya ezt mondta: „Menj el, én pedig levelet küldök Izráel királyának.” Naámán tehát elindult, és vitt magával mintegy háromszáznegyven kilogramm ezüstöt, mintegy hatvannyolc kilogramm aranyat és tíz váltás ruhát.

Elvitte a levelet Izráel királyának. Ez állt benne: „Ezzel a levéllel elküldöm hozzád szolgámat, Naámánt, hogy gyógyítsd meg a bőrbetegségéből.”

Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Hát Isten vagyok én, hogy megölhetek és életre kelthetek, hogy ez azt kéri tőlem, gyógyítsak meg egy embert a bőrbetegségéből? Látjátok csak, hogy belém akar kötni!”

Amikor Elizeus, Atyánk embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ezt az üzenetet küldte a királynak: „Miért szaggattad meg a ruhádat? Küldd őt hozzám, és megtudja, hogy van próféta Izráelben.”

Naámán tehát elment lovaival és harci kocsijaival, és megállt Elizeus házának az ajtaja előtt. Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Menj, és mosakodj meg hétszer a Jordánban, akkor helyreáll a tested, és tiszta leszel.”

Naámán pedig haragosan távozott, és ezt mondta: „Azt gondoltam, hogy majd kijön hozzám, elém áll, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, a beteg hely fölött mozgatja a kezét, és meggyógyítja a betegséget. Hát nem jobb Damaszkusz folyója, az Abáná és a Parpar, Izráel minden vizénél? Megmosakodhatnék azokban is, hogy megtisztuljak!” Azzal megfordult, és haragosan továbbment.

De a szolgái odaléptek hozzá, és így szóltak: „Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna neked, azt nem tetted volna meg? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak ennyit mond: Mosakodj meg, és tiszta leszel!”

Lement tehát, és hétszer megmerítkezett a Jordánban Atyánk emberének a szava szerint. Akkor újra olyan lett a teste, mint egy kisgyermeké, és megtisztult.

Ezután egész kíséretével együtt visszatért Atyánk emberéhez. Bement, megállt előtte, és ezt mondta: „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Fogadj el azért egy ajándékot szolgádtól!”

Elizeus így felelt: „Az élő Atyánkra, aki előtt állok, mondom: nem fogadok el semmit!” És bár Naámán unszolta, hogy fogadja el, ő nem volt hajlandó.

Naámán ekkor ezt mondta: „Ha nem, akkor legalább annyi földet adass szolgádnak, amennyit két öszvér elbír, mert szolgád nem áldoz többé sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak. Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az Úr szolgádnak, hogy amikor az uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és a karomra támaszkodik, akkor nekem is le kell borulnom Rimmón templomában. Amikor tehát ott leborulok, bocsássa meg az Úr szolgádnak ezt a dolgot.”

Elizeus ezt mondta neki: „Menj el békességgel!” Naámán pedig elindult tőle, és már jó darab utat megtett.

Géhazi azonban, Atyánk emberének, Elizeusnak a szolgája, ezt gondolta magában: „Lám, az uram megkímélte ezt az arámi Naámánt, és nem fogadta el tőle, amit hozott. Az élő Atyánkra mondom, utánafutok, és szerzek tőle valamit!”

Géhazi tehát Naámán után sietett. Amikor Naámán meglátta, hogy valaki fut utána, leszállt a kocsijáról, elébe ment, és megkérdezte: „Rendben van minden?”

Géhazi így felelt: „Rendben. Az én uram küldött ezzel az üzenettel: Épp most jött hozzám két ifjú a prófétatanítványok közül Efraim hegyvidékéről. Adj nekik, kérlek, mintegy harmincnégy kilogramm ezüstöt és két váltás ruhát.”

Naámán ezt mondta: „Kérlek, fogadj el hatvannyolc kilogrammot!” És unszolta Géhazit, majd bekötött két zsákba mintegy hatvannyolc kilogramm ezüstöt két váltás ruhával együtt, és odaadta két szolgájának, akik Géhazi előtt vitték azokat. Amikor a dombhoz értek, Géhazi elvette tőlük a holmit, elrejtette a házban, a férfiakat pedig elbocsátotta, és azok elmentek. Ő pedig bement, és megállt ura előtt. Elizeus megkérdezte tőle: „Honnan jössz, Géhazi?” Ő így felelt: „Nem járt a szolgád sehol.”

Elizeus ekkor ezt mondta neki: „Nem voltam-e ott lélekben, amikor az az ember leszállt a kocsijáról, és eléd ment? Hát most van itt az ideje, hogy ezüstöt szerezz, ruhát, olajfákat és szőlőket, juhokat és marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat? Ezért rád és utódaidra ragad Naámán leprája örökre!” Géhazi pedig leprásan ment ki előle, fehéren, mint a hó.