Lukács 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹Azokban a napokban, amikor Jézus a népet tanította a templomban, és hirdette az evangéliumot, odaléptek hozzá a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, ²és ezt kérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?”

³Ő így válaszolt nekik: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem: ⁴János keresztsége a mennyből való volt, vagy emberektől?”

⁵Erre így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »a mennyből«, azt fogja mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« ⁶Ha pedig azt mondjuk: »emberektől«, az egész nép megkövez minket, mert meggyőződésük, hogy János próféta volt.” ⁷Ezért azt felelték, hogy nem tudják, honnan való.

⁸Jézus erre ezt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Az Atya elküldi szeretett Fiát

⁹Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta a munkásoknak, majd hosszú időre külföldre ment. ¹⁰„Amikor eljött a szüret ideje, elküldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy adják oda neki a szőlő terméséből járó részét, de ők megverték, és üres kézzel elküldték. ¹¹Újabb szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel elküldték. ¹²Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették, és kidobták. ¹³A szőlő gazdája ekkor ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.«

¹⁴De amikor a szőlőmunkások meglátták, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!« ¹⁵Ki is dobták a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz majd velük a szőlő gazdája?

¹⁶Eljön, elpusztítja azokat a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.” Amikor ezt meghallották, így szóltak: „Szó sincs róla!”

¹⁷Ő pedig rájuk tekintett, és megkérdezte: „Akkor mit jelent az, ami meg van írva: »Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett«? ^a a v17 Idézet a 118. zsoltár 22. verséből. ¹⁸Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, azt szétzúzza.”

Adjátok meg a császárnak, adjátok meg Atyánknak

¹⁹Az írástudók és a főpapok szerették volna még abban az órában elfogni, mert tudták, hogy ellenük mondta ezt a példázatot – de féltek a néptől. ²⁰Ezért szemmel tartották, és kémeket küldtek, akik igaznak tettették magukat, hogy szaván foghassák, és átadhassák a helytartó hatalmának és fennhatóságának. ²¹Ezek megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, nem nézed senki személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod Isten útját. ²²Szabad-e nekünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?”

²³Ő azonban átlátott a ravaszságukon, és ezt mondta nekik:

²⁴„Mutassatok nekem egy pénzérmét, amely egynapi bért ér! Kinek a képe és felirata van rajta?” Ők így feleltek: „A császáré.”

²⁵Ő erre ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Atyánknak pedig, ami Atyánké.”

²⁶Nem tudták a nép előtt szaván fogni, és a válaszán elcsodálkozva elhallgattak.

Atyánk az élők Istene

²⁷Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle: ²⁸„Mester, Mózes ezt írta meg nekünk: ha egy férfi úgy hal meg, hogy feleséget hagy maga után, de gyermeket nem, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. ^b b v28 Ez a sógorházasság törvényét írja le, amelyet az 5Mózes 25:5–6 jegyzett fel. ²⁹Volt tehát hét testvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. ³⁰Majd a második is, ³¹majd a harmadik vette el, és ugyanígy mind a heten gyermek nélkül haltak meg. ³²Végül meghalt az asszony is. ³³A feltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a heten feleségül vették.”

³⁴Jézus erre ezt mondta nekik: „Ennek a világnak a fiai házasodnak és férjhez mennek,

³⁵„De akiket méltónak ítélnek arra, hogy eljussanak a másik világba és a halottak közül való feltámadásra, azok nem házasodnak, és nem mennek férjhez. ³⁶Meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és Atyánk gyermekei, a feltámadás gyermekei. ³⁷De hogy a halottak feltámadnak, azt Mózes is megmutatta a csipkebokorról szóló részben, amikor Atyánkat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte. ^c c v37 Az égő csipkebokor története a 2Mózes 3:2–6-ban olvasható. ³⁸Nem a holtak Istene ő, hanem az élőké, mert az ő számára mindenki él.”

³⁹Ekkor néhány írástudó így válaszolt: „Mester, jól mondtad.” ⁴⁰Ezután ugyanis nem is mertek többé semmit sem kérdezni tőle.

Kinek a fia a Krisztus?

⁴¹Ő pedig megkérdezte tőlük: „Hogyan mondhatják, hogy a Krisztus Dávid fia?

⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Atyánk ezt mondta az én Uramnak: ›Ülj a jobbom felől, ^d d v42 Idézet a 110. zsoltár 1. verséből. ⁴³amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.‹«

⁴⁴Dávid tehát Urának nevezi őt – akkor hogyan lehet a fia?”

⁴⁵Miközben az egész nép hallgatta, ezt mondta tanítványainak:

⁴⁶„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és a díszhelyeket a lakomákon, ⁴⁷akik felélik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.”