Jézus megkeresi és megmenti Zákeust

Zákeus felmászik egy fára, meghívást kap, hogy vendégül lássa Jézust, és mindenének felét odaadja. Egy példázat a szolgákról, akik uruk pénzével kereskednek, megelőzi a bevonulást Jeruzsálembe, ahol a tömeg ujjong, Jézus sír a város felett, aztán kiűzi a kereskedőket Atyja házából.

19. fejezet.

Jézus bement Jerikóba, és áthaladt rajta. Volt ott egy Zákeus nevű ember, aki fővámszedő volt, és gazdag. Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt. Ezért előrefutott, és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia Jézusnak.

Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, siess, jöjj le, mert ma a te házadban kell megszállnom!”

Ekkor sietve lejött, és örömmel fogadta. Amikor ezt látták, mindannyian zúgolódtak: „Bűnös embernél szállt meg.”

Zákeus pedig odaállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől kizsaroltam valamit, négyszeresen térítem vissza.”

Jézus így szólt hozzá: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivel ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.”

A hű szolgák várják a királyt

Amikor ezt hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal megjelenik Atyánk országa.

Ezért így szólt: „Egy előkelő ember messzi földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és azután visszatérjen. Előhívta tíz szolgáját, adott mindegyiküknek körülbelül háromhavi bérnyi pénzt, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek ezzel, amíg vissza nem térek!« Polgártársai azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: »Nem akarjuk, hogy ez uralkodjon rajtunk.«

Amikor pedig a királyság elnyerése után visszatért, hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Jött az első, és ezt mondta: »Uram, a te pénzed tízszeresét nyerte.«

Ő így felelt: »Jól van, jó szolgám! Mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött!«

Jött a második is, és ezt mondta: »Uram, a pénz, amelyet nekem adtál, ötszörösét nyerte.«

Ennek pedig ezt mondta: »Neked öt város fölött lesz hatalmad.«

Majd jött egy másik, és ezt mondta: »Uram, itt a pénzed, amelyet kendőbe kötve őriztem, mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: felveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél.«

Ő így felelt: »A magad szavai alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit nem tettem le, és learatom, amit nem vetettem? Akkor miért nem adtad a pénzemet a pénzváltóknak? Visszatérve kamatostul kaptam volna vissza.« Az ott állóknak pedig ezt mondta: »Vegyétek el tőle a pénzt, és adjátok annak, akinek tízszerese van!«

Erre azt mondták neki: »Uram, tízszerese van! Mondom nektek: mindenkinek, akinek van, adatik; attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam fölöttük, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!«”

A Fiú királyként vonul be Jeruzsálembe

Miután ezeket elmondta, tovább haladt előre, és felment Jeruzsálembe.

Amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt a tanítványok közül, és ezt mondta: „Menjetek be az előttetek levő faluba, és amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha senki nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: »Miért oldjátok el?« – ezt mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá.«”

A küldöttek pedig elmentek, és mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Amikor eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?” Ők így feleltek: „Az Úrnak van szüksége rá.” Elvezették Jézushoz, felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint haladt, az útra terítették felsőruhájukat. Amikor közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon kezdte dicsérni Atyánkat mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt mondták: „Áldott a Király, aki az Atyánk nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!”

A sokaságból néhány farizeus ekkor így szólt hozzá: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!”

De ő így felelt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta,

és ezt mondta: „Bárcsak felismerted volna te is ezen a napon, ami békességet szerez neked! De most már rejtve van a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted, bekerítenek, és mindenfelől szorongatnak, a földre tipornak téged és gyermekeidet a falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” ^a

Jézus megtisztítja Atyja házát

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,

és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádság háza lesz«, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Naponta tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig arra törekedtek, hogy elveszítsék, de nem találták a módját, hogyan tegyék, mert az egész nép csüggött a szaván.