Jeremiás siralmai 3 FHB Father's Heart Bible™

3 ¹Én vagyok az az ember, aki látta a nyomorúságot haragja vesszeje alatt. ²Elűzött engem, és arra késztetett, hogy sötétségben járjak, világosság nélkül. ³Bizony ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.

⁴Megsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat. ⁵Ostrom alá vett, és körülvett engem keserűséggel és gyötrelemmel. ⁶Sötétségben lakoztatott, mint a régen holtakat.

⁷Fallal vett körül, hogy ne menekülhessek, nehézzé tette bilincseimet. ⁸Még amikor kiáltok és segítségért könyörgök, akkor is elzárja imádságomat. ⁹Faragott kövekkel torlaszolta el utaimat, görbévé tette ösvényeimet.

¹⁰Lesben álló medve ő nekem, rejtekben lapuló oroszlán. ¹¹Letérített utamról, és darabokra tépett, pusztává tett engem. ¹²Felajzotta íját, és céltáblául állított nyilának.

¹³Tegzének nyilait a veséimbe lőtte. ¹⁴Egész népem nevetségévé lettem, gúnydaluk tárgya egész nap. ¹⁵Keserűséggel töltött el, keserűséggel lakatott jól.

¹⁶Kaviccsal tördelte fogaimat, a porban kuporogtatott. ¹⁷Lelkem elvesztett minden békességet, elfelejtettem, mi a boldogság. ¹⁸Ezért ezt mondom: „Odalett a kitartásom, és vele együtt az Atyánkba vetett reménységem is.”

¹⁹Emlékezz nyomorúságomra és bujdosásomra, a keserűségre és az ürömre! ^a a v19 A könyv fordulópontja. Miután arra kérte Atyánkat, hogy emlékezzen nyomorúságára, a költő a következő lélegzetvétellel afelé fordul, amit ő maga idéz emlékezetébe — és minden reggel újnak találja az irgalmat. ²⁰Lelkem szüntelenül emlékezik rá, és megalázkodik bennem. ²¹De ezt idézem emlékezetembe, és ezért van reménységem:

²²Atyánk hűséges szeretete soha el nem fogy, irgalma soha véget nem ér; ²³minden reggel megújulnak; nagy a te hűséged. ²⁴„Atyánk minden, amire szükségem van” – mondja a lelkem – „ezért benne reménykedem.”

²⁵Jó Atyánk azokhoz, akik várják őt, a lélekhez, aki keresi őt. ²⁶Jó csendben várni Atyánk szabadítására. ²⁷Jó a férfinak, ha igát hordoz ifjúságában.

²⁸Üljön egyedül, csendben, amikor ráteszik; ²⁹hajtsa száját a porba — talán van még remény; ^b b v29 A száj porba hajtása az Isten előtti teljes alázat és odaadás ősi testtartása volt. ³⁰tartsa oda arcát annak, aki üti, és teljék be gyalázattal.

³¹Mert a mindenható Atya nem veti el örökre. ³²Bár bánatot okoz, mégis megkönyörül hűséges szeretetének bősége szerint; ³³mert nem szíve szerint sújtja és szomorítja az embereket. ^c c v33 Itt az egész könyv fordulópontja: Atyánk nem szíve szerint sebez. Ítélete valóságos, de soha nem ebben leli örömét — irgalma mindig túléli fenyítését.

³⁴Hogy lábbal tiporják el a föld minden foglyát, ³⁵hogy megfosszák az embert jogától a Magasságos színe előtt, ³⁶hogy megcsalják az embert peres ügyében — a mindenható Atya nem helyesli ezt.

³⁷Ki szólt, és megtörtént, ha a mindenható Atya nem parancsolta? ³⁸Nem a Magasságos szájából származik-e a baj is, meg a jó is? ³⁹Miért panaszkodik az élő ember a bűneiért járó büntetés miatt?

⁴⁰Vizsgáljuk meg és kutassuk útjainkat, és térjünk vissza Atyánkhoz! ⁴¹Emeljük fel szívünket és kezünket mennyei Atyánkhoz: ⁴²„Vétkeztünk és lázadtunk, te pedig nem bocsátottál meg.

⁴³Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, könyörtelenül öltél; ⁴⁴felhőbe burkolóztál, hogy ne hatolhasson át rajta imádság. ⁴⁵Szemétté és söpredékké tettél minket a népek között.

⁴⁶Minden ellenségünk felénk tátja száját; ⁴⁷rémület és verem szakadt ránk, pusztulás és romlás.” ⁴⁸Szemem patakokban ontja a könnyet népem pusztulása miatt.

⁴⁹Szemem szüntelenül könnyezik, nem nyugszik, ⁵⁰míg le nem tekint Atyánk, és meg nem látja a mennyből. ⁵¹Szemem fájdalmat okoz lelkemnek városom minden leányának sorsa miatt.

⁵²Vadásztak rám, mint a madárra, akik ok nélkül lettek ellenségeim; ⁵³elevenen vetettek a verembe, és köveket dobáltak rám; ⁵⁴víz borult a fejem fölé; ezt mondtam: „Elvesztem.”

⁵⁵Segítségül hívtam nevedet, Atyám, a verem mélyéből; ⁵⁶meghallottad könyörgésemet: „Ne zárd el füledet kiáltásom elől!”

⁵⁷Közel jöttél azon a napon, amikor hívtalak; ezt mondtad: „Ne félj!”

⁵⁸Felkaroltad ügyemet, mindenható Atyám; megváltottad életemet. ⁵⁹Láttad a sérelmet, amelyet elkövettek ellenem, Atyám; ítéld meg ügyemet. ⁶⁰Láttad minden bosszújukat, minden ellenem szőtt tervüket.

⁶¹Hallottad gyalázkodásukat, Atyám, minden ellenem szőtt tervüket, ⁶²támadóim ajkát és gondolatait, amelyek ellenem irányulnak egész nap. ⁶³Figyeld minden mozdulatukat; gúnydaluk tárgya vagyok.

⁶⁴Megfizetsz nekik, Atyám, kezük munkája szerint. ⁶⁵Megkeményíted szívüket; átkod lesz rajtuk. ⁶⁶Haragodban üldözöd őket, és kipusztítod őket Atyánk egei alól.