Jeremiás siralmai 2 FHB Father's Heart Bible™

2 ¹Jaj, hogy beborította haragjában a mindenható Atya Sion leányát felhővel! A mennyből a földre vetette Izráel ékességét, és nem gondolt lába zsámolyára haragja napján. ^a a v1 Lába zsámolya: a jeruzsálemi templom, az a földi hely, ahol Isten jelenléte lakozott. ²Irgalom nélkül elnyelte a mindenható Atya Jákób minden hajlékát; haragjában lerombolta Júda leányának erődítményeit. Gyalázatban a földre vetette országát és fejedelmeit. ³Izzó haragjában megfosztotta Izráelt minden erejétől; visszavonta jobbját, és kiszolgáltatta őket az ellenségnek. Úgy égett Jákóbban, mint a lángoló tűz, amely körös-körül mindent felemészt. ⁴Megfeszítette íját, mint egy ellenség, jobbja készen állt, mint az ellenségé; és megölt mindenkit, aki szemnek kedves volt. Sion leányának sátrára kiöntötte haragját, mint a tüzet. ⁵A mindenható Atya olyan lett, mint egy ellenség; elnyelte Izráelt. Elnyelte minden palotáját, és romba döntötte erődítményeit, gyászt és siralmat halmozott Júda leányára. ⁶Feldúlta hajlékát, mint egy kertet, elpusztította gyülekezésének helyét. Atyánk elfeledtette Sionnal az ünnepet és a szombatot, és izzó haragjában elvetette a királyt és a papot. ⁷A mindenható Atya elvetette oltárát, megtagadta szentélyét; az ellenség kezébe adta palotáinak falait. Zajongtak Atyánk házában, mint egy ünnep napján. ⁸Atyánk elhatározta, hogy romba dönti Sion leányának falát. Kifeszítette a mérőzsinórt, és nem vonta vissza kezét a pusztítástól. Gyászba borította a sáncot és a falat; együtt omlottak romba. ⁹Kapui a földbe süllyedtek; összetörte és szétzúzta zárait. Királya és fejedelmei a népek között élnek; nincs többé törvény, és prófétái nem kapnak látomást Atyánktól. ¹⁰Sion leányának vénei némán ülnek a földön; port szórtak a fejükre, és gyászruhát öltöttek. Jeruzsálem fiatal lányai a földig hajtották a fejüket. ¹¹Szemem elgyengült a sírástól; háborog a bensőm; a földre ömlik a szívem népem leányának pusztulása miatt, mert gyermekek és csecsemők ájulnak el a város utcáin. ¹²Anyjukhoz kiáltanak: „Hol van kenyér és bor?”, miközben elalélnak, mint a sebesültek a város utcáin, amikor kiömlik az életük anyjuk ölében. ¹³Mit mondhatnék rólad, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya? Mivel mérhetlek össze, hogy megvigasztaljalak, Sion szűz leánya? Mert romlásod olyan nagy, mint a tenger; ki gyógyíthat meg téged? ¹⁴Prófétáid hazug és csalárd látomásokat láttak számodra; nem tárták fel bűnödet, hogy jóra fordítsák sorsodat, hanem hazug és félrevezető kijelentéseket láttak számodra. ¹⁵Mindazok, akik elmennek melletted, összecsapják a kezüket fölötted; pisszegnek és csóválják a fejüket Jeruzsálem leányán: „Ez az a város, amelyet úgy hívtak, hogy a szépség tökéletessége, az egész föld öröme?” ¹⁶Minden ellenséged kitátja a száját ellened; pisszegnek és a fogukat csikorgatják, és így kiáltanak: „Elnyeltük őt! Ez az a nap, amelyre vártunk; megértük, megláttuk!” ¹⁷Atyánk megtette, amit eltervezett; beteljesítette szavát, amelyet régen megparancsolt. Könyörtelenül lerombolt; hagyta, hogy az ellenség kárörvendjen fölötted, és fölemelte ellenfeleid hatalmát. ¹⁸A nép szíve a mindenható Atyához kiáltott. Sion leányának fala, ontsd a könnyeidet, mint a patakot, éjjel és nappal! Ne engedj magadnak nyugalmat, ne pihenjen a szemed! ¹⁹Kelj fel, kiálts az éjszakában, minden éjjeli őrség kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, a mindenható Atya előtt! Emeld fel kezedet hozzá gyermekeid életéért, akik éhségtől ájulnak el minden utcasarkon. ²⁰Nézd, Atyánk, és fontold meg: kivel bántál valaha így? Hát megeszik az asszonyok a magzatukat, a gyermekeket, akiket dédelgettek? Hát megölik a papot és a prófétát a mindenható Atya szentélyében? ²¹Ifjú és öreg a földön fekszik az utcákon; ifjú lányaim és ifjaim kard által estek el. Megölted őket haragod napján, könyörtelenül mészároltál. ²²Összehívtad, mint egy ünnepnapra, a rettegést minden oldalról; és Atyánk haragjának napján senki sem menekült meg, senki sem maradt életben. Ellenségem elpusztította azokat, akiket dédelgettem és felneveltem.