Atyánk számadásra vonja a házát
A templom kapujában Atyánk azt mondja az imádkozóknak, hogy az épület nevének ismételgetése senkit sem véd meg. Siló is az ő helye volt, és ő romba döntötte. Azt akarta, hogy igazság legyen a jövevénynek, az árvának és az özvegynek. Jeremiásnak azt mondják, ne imádkozzon ezért a népért.
7 1Ez az ige szólt Jeremiáshoz Atyánktól:
2Állj Atyánk házának kapujába, és hirdesd ott ezt: Halljátok Atyánk igéjét, egész Júda, akik ezeken a kapukon át bejöttök, hogy imádjátok őt! 3Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok!
4Ne bízzatok ezekben a hazug szavakban: „Atyánk temploma! Atyánk temploma! Atyánk temploma!” 5Ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, és valóban igazságosan bántok egymással, 6ha nem nyomjátok el a jövevényt, az árvát és az özvegyet, nem ontotok ártatlan vért ezen a helyen, és nem követtek más isteneket a saját károtokra, 7akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet régen atyáitoknak adtam, örökké. 8De íme, ti olyan hazug szavakban bíztok, amelyek mit sem érnek. 9Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek, 10aztán idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: „Megmenekültünk!” – hogy aztán tovább folytassátok mindezt az utálatosságot? 11Vajon rablók barlangjává lett-e szemetekben ez a ház, amely az én nevemet viseli? Én bizony láttam ezt – így szól Atyánk.
12Menjetek csak el a helyemre, amely Silóban volt, ahol először helyeztem el a nevemet, és nézzétek meg, mit tettem vele népem, Izráel gonoszsága miatt! 13Most pedig, mivel mindezt megtettétek – így szól Atyánk –, és bár újra meg újra szóltam hozzátok, nem hallgattatok rám, hívtalak titeket, de nem feleltetek,
14ezért úgy teszek ezzel a házzal, amelyet az én nevemről neveztek, amelyben bíztok, és ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval tettem. 15Elvetlek titeket a szemem elől, ahogyan elvetettem minden testvéreteket, Efraim egész ivadékát. a a v15 Az Efraim név az északi országrészt, Izráel királyságát jelöli, amelyet Asszíria i. e. 722 körül fogságba hurcolt.
16Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne hangoztass értük jajkiáltást vagy imát, ne könyörögj hozzám, mert nem hallgatlak meg! 17Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? 18A gyermekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok tésztát dagasztanak, hogy áldozati kalácsot süssenek az ég királynőjének; más isteneknek pedig italáldozatot mutatnak be, hogy engem bosszantsanak. b b v18 Az ég királynője a termékenység pogány istennője volt, akit az ókori Közel-Keleten tiszteltek – a családok neki mutatták be házi áhítatukat Atyánk helyett. 19De vajon engem bosszantanak-e? – így szól Atyánk. Nem inkább önmagukat, a saját szégyenükre?
20Ezért ezt mondja a mindenható Atya: Haragom és felindulásom kiárad erre a helyre – emberre és állatra, a mező fáira és a föld gyümölcsére –, és égni fog, nem alszik ki.
21Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Tegyétek égőáldozataitokat a többi véresáldozatotokhoz, és egyétek meg magatok a húst! 22Mert azon a napon, amelyen kihoztam atyáitokat Egyiptom földjéről, nem szóltam nekik, és nem is parancsoltam nekik pusztán égőáldozatról és véresáldozatról. 23Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, és én Atyátok leszek, ti pedig a gyermekeim lesztek! Járjatok mindenben azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen!
24De ők nem hallgattak rám, és fülüket sem fordították felém, hanem a saját gondolataik szerint jártak, gonosz szívük konokságában, és hátrafelé mentek, nem előre. 25Attól a naptól fogva, amelyen atyáitok kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig elküldtem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, újra meg újra, nap nap után. 26De nem hallgattak rám, és nem figyeltek, hanem megkeményítették a nyakukat, és rosszabbul cselekedtek, mint atyáik.
27Elmondod nekik mindezeket a szavakat, de nem hallgatnak rád; kiáltasz hozzájuk, de nem felelnek neked.
28Mondd meg nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Atyánk szavára, és nem fogadta el az intést; eltűnt az igazság, kiveszett az ajkukról. 29Vágd le a hajadat, és dobd el; zengj gyászéneket a kopár magaslatokon, mert Atyánk megvetette és elhagyta a nemzedéket, amelyre haragszik.
Az öldöklés völgye
30Júda azt tette, amit rossznak látok – így szól Atyánk. Utálatos bálványaikat abban a házban helyezték el, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt. 31Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben – amit sohasem parancsoltam, és ami eszembe sem jutott. c c v31 A Tófet egy hely volt a Jeruzsálemtől délre fekvő Ben-Hinnóm völgyében, ahol gyermekeket áldoztak fel; ebből a völgyből származik később a »gyehenna« szó. 32Azért jönnek majd napok – így szól Atyánk –, amikor nem Tófetnek vagy Ben-Hinnóm völgyének nevezik többé, hanem az öldöklés völgyének; és Tófetben temetkeznek majd, mert nem lesz más hely. 33Ennek a népnek a holttestei az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledelévé, és nem lesz, aki elriassza őket. 34Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az öröm és a vigadozás hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az ország.
