Jeremiás 6 FHB Father's Heart Bible™

6 ¹„Meneküljetek a biztonságba, Benjámin fiai, ki Jeruzsálemből! Fújjátok meg a kürtöt Tekóában, és állítsatok jeladó tüzet Bét-Kerem fölé, mert veszedelem fenyeget észak felől, nagy pusztulás. ²A bájos és törékeny Sion leányát elpusztítom. ³Pásztorok jönnek ellene nyájaikkal, körülötte verik fel sátraikat, mindegyik a maga részét legelteti.”

⁴Készüljetek a harcra ellene! Gyertek, támadjunk délben! De jaj nekünk, mert hanyatlik a nap, és megnyúlnak az esti árnyékok. ⁵Gyertek, támadjunk éjjel, és romboljuk le erődítményeit!

⁶Mert ezt mondja a Seregek Atyja: Vágjátok ki fáit, és emeljetek ostromsáncot Jeruzsálem ellen. Meg kell büntetni ezt a várost, mert csupa elnyomás van benne. ⁷„Ahogy a kút frissen tartja vizét, úgy tartja ő is frissen a gonoszságát. Erőszak és pusztítás visszhangzik benne; betegség és sebek vannak szüntelenül előttem. ⁸Fogadd meg az intést, Jeruzsálem, különben undorral elfordulok tőled, és pusztasággá teszlek, lakatlan földdé.”

⁹Ezt mondja a Seregek Atyja: Úgy böngészik le Izráel maradékát, ahogy a szőlőtőt szokás. Húzd végig újra kezedet a vesszőkön, mint a szüretelő a szőlőfürtökön.

¹⁰„Kinek beszéljek, kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Fülük bedugult, nem tudnak hallani. Atyánk szava sértő nekik; nem lelik benne kedvüket.

¹¹De betölt engem Atyánk haragja; belefáradtam, hogy visszafojtsam. Öntsd ki az utcán a gyermekekre, az összegyűlt ifjakra; elragadják a férjet és a feleséget is, az időst és a nagyon vént.” ¹²Házaikat másoknak adják át, mezőiket és feleségeiket is, mert kinyújtom kezemet az ország lakói ellen – így szól Atyánk. ¹³Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki a tisztességtelen haszonra sóvárog; a prófétától a papig mindenki csalárdul él. ¹⁴Népem sebét úgy kötözik be, mintha nem volna súlyos. »Béke, béke« – mondják, holott nincs béke. ¹⁵Szégyellték-e utálatos tetteiket? Nem, egyáltalán nem szégyenkeztek; még pirulni sem tudtak. Ezért elesnek az elesettek között; elbuknak, amikor megbüntetem őket – mondja Atyánk.

¹⁶Ezt mondja Atyánk: Álljatok ki az utak elágazásához, és nézzetek szét; kérdezősködjetek az ősi ösvények felől, hogy melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek. De ők ezt mondták: »Nem járunk azon.« ¹⁷Őröket állítottam fölétek, és ezt mondtam: »Figyeljetek a kürt szavára!« De ők ezt mondták: »Nem figyelünk.« ¹⁸„Ezért halljátok, nemzetek; vegyétek tudomásul, ti tanúk, mi történik majd velük. ¹⁹Halld, föld: veszedelmet hozok erre a népre, saját terveik gyümölcsét, mert nem hallgattak szavaimra, és elvetették tanításomat. ²⁰Mit törődöm a sébai tömjénnel vagy a messzi földről való illatos náddal? Égőáldozataitok nem kedvesek; véresáldozataitok nem tetszenek nekem.”

²¹Ezért ezt mondja Atyánk: Akadályokat gördítek e nép elé. Szülők és gyermekek egyaránt elbotlanak bennük; szomszédok és barátok elpusztulnak.

²²Ezt mondja Atyánk: Nézd, sereg közeleg észak földjéről; nagy nemzet indul meg a föld végéről. ²³Íjat és dárdát ragadnak; kegyetlenek, és nem ismernek irgalmat. Hangjuk zúg, mint a tenger, amint lovakon vágtatnak, csatarendbe állva ellened, Sion leánya.

²⁴Hallottuk a hírt róluk, és lehanyatlott a kezünk. Gyötrelem fogott el minket, fájdalom, mint a vajúdó asszonyé. ²⁵Ne menjetek ki a mezőre, és ne járjatok az utakon, mert az ellenségnek kardja van, és rettegés vesz körül minden oldalról. ²⁶Népem leánya, ölts gyászruhát, és fetrengj a hamuban; gyászolj keserves jajgatással, mint egyetlen fiúért, mert hirtelen a pusztító tör ránk.

²⁷„Ércvizsgálóvá tettelek népem között, hogy megfigyeld és megvizsgáld útjaikat. ²⁸Mindnyájan megátalkodott lázadók, rágalmat terjesztve járnak-kelnek. Réz és vas mindannyian; mindegyikük romlottan cselekszik. ²⁹A fújtató hevesen fúj, hogy a tűz eleméssze az ólmot, de hiába a tisztítás; a gonoszok nem válnak ki. ³⁰Megvetett ezüstnek nevezik őket, mert Atyánk megvetette őket.”