Jeremiás 8 FHB Father's Heart Bible™

8 ¹„Abban az időben – így szól Atyánk – kihordják a sírjukból Júda királyainak, vezéreinek, papjainak, prófétáinak és Jeruzsálem lakóinak csontjait. ²Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, amelyeknek szolgáltak, amelyeket követtek, amelyekhez tanácsért folyamodtak, és amelyeket imádtak – nem gyűjtik össze, és nem temetik el, trágyává lesznek a föld színén. ³Ennek a gonosz nemzetségnek egész maradéka inkább a halált választja, mint az életet, mindenütt, ahová csak elűztem őket” – így szól a Seregek Atyja.

A nép, amely nem akar visszatérni

⁴„Mondd meg nekik: Ezt mondja Atyánk: Ha az emberek elesnek, nem kelnek-e fel? Ha valaki elfordul, nem tér-e vissza? ⁵Miért fordult hát el ez a nép, Jeruzsálem, szüntelen hűtlenségben? Ragaszkodnak a csaláshoz, nem akarnak visszatérni. ⁶Figyelmesen hallgattam, de nem azt mondják, ami helyes. Senki sem tér meg a gonoszságából, egyik sem kérdezi: »Mit tettem?« Mindegyik a maga útját futja, mint a csatába rohanó ló. ⁷Még a gólya is az égen tudja a maga rendelt idejét, a gerle, a fecske és a daru is megtartja érkezése idejét. De az én népem nem ismeri Atyjuk igazságos útjait. ⁸Hogyan mondhatjátok: »Bölcsek vagyunk, és nálunk van Atyánk törvénye«, holott az írástudók hazug tolla hazugsággá tette azt? ⁹Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és tőrbe esnek. Íme, megvetették az igémet, ugyan miféle bölcsességük maradt? ¹⁰Ezért másoknak adom feleségeiket, szántóföldjeiket pedig új birtokosoknak. Mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyereségre sóvárog, a prófétától a papig mindenki csalárdul cselekszik. ¹¹Népem leányának sebét úgy gyógyítgatják, mintha semmiség volna, és ezt mondják: »Békesség, békesség!« – pedig nincs békesség. ¹²Szégyenkeztek-e, amikor utálatosságot műveltek? Nem, egyáltalán nem szégyenkeztek, még pirulni sem tudtak. Ezért elesnek az elesők között, amikor megbüntetem őket, elbuknak” – mondja Atyánk. ¹³„Bizony begyűjtöm őket” – így szól Atyánk. – „Nem lesz szőlő a tőkén, se füge a fügefán, a levelek is elhervadnak, és amit adtam nekik, elmúlik tőlük.”

¹⁴„Miért ülünk itt? Gyűljetek össze! Meneküljünk a megerősített városokba, és pusztuljunk el ott, mert Atyánk pusztulásra szánt minket, és mérgezett vizet adott innunk, mert vétkeztünk ellene.”

¹⁵Békességre vártunk, de nem jött semmi jó, a gyógyulás idejére, de íme, rémület jött. ¹⁶Az ellenség lovainak prüszkölése Dán felől hallatszik, ménjeik nyerítésének hangjától megremeg az egész ország. Jönnek, és felfalják a földet és mindent, ami rajta van, a várost és minden lakóját.

¹⁷„Mert íme, mérges kígyókat küldök közétek, viperákat, amelyeket nem lehet megbűvölni, és megmarnak titeket” – így szól Atyánk.

Jeremiás siratja népét

¹⁸Odalett az örömöm, erőt vett rajtam a bánat, beteg a szívem. ¹⁹Halld csak – népem leányának kiáltását messzi földről: „Nincs-e ott Atyánk a Sionon? Nincs-e már benne a Királya?” „Miért bosszantottak fel engem faragott bálványaikkal, haszontalan, idegen bálványaikkal? ²⁰„Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg.” ²¹Népem leányának sebe miatt összetörtem, gyászolok, és iszonyat fogott el. ²²Nincs balzsam Gileádban? Nincs ott orvos? Miért nem jött hát el népem leányának gyógyulása?