Jeremiás 9 FHB Father's Heart Bible™

9 ¹Bárcsak víz forrása volna a fejem, és könnyek forrása a szemem, hogy éjjel-nappal sirathatnám népem leányának megöltjeit! ²Bárcsak volna a pusztában egy vándorszállásom, hogy elhagyhatnám népemet, és elmehetnék tőlük! Mert mindnyájan házasságtörők, hitszegők gyülekezete.

³Nyelvüket úgy feszítik, mint az íjat; hazugság, nem a hűség erősödött meg a földön. Egyik gonoszságból a másikba mennek, és engem nem ismernek – így szól Atyánk.

⁴Óvakodjék mindenki a felebarátjától, és egyetlen testvérben se bízzatok; mert minden testvér csaló, és minden felebarát rágalmazva jár-kel.

⁵Mindenki megcsalja a felebarátját, és senki sem mond igazat; nyelvüket hazugság szólására tanították, és belefáradtak a gonosztevésbe. ⁶Csalárdság közepette élsz; csalárdságukban nem akarnak megismerni engem – így szól Atyánk.

⁷Azért ezt mondja a mennyei seregek Atyja: Íme, megolvasztom és megpróbálom őket, mert hogyan is cselekedhetnék másként népem leánya miatt? ⁸Nyelvük gyilkos nyíl; csalárdságot szól. Szájával békességről beszél mindenki a felebarátjának, de szívében tőrt vet neki. ⁹Ne büntessem-e meg őket ezekért? – így szól Atyánk. Ne szolgáltassak-e igazságot egy ilyen nemzeten? ¹⁰„Sírok és jajgatok a hegyekért, és gyászéneket zengek a puszta legelőiért, mert elpusztultak, úgyhogy senki sem jár át rajtuk, és nem hallatszik a marhák bőgése. Az ég madaraitól a vadállatokig mind elmenekült, elköltözött. ¹¹Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává; Júda városait pedig pusztasággá teszem, lakó nélkül.”

¹²Ki olyan bölcs, hogy megértse ezt? Kihez szólt Atyánk szája, hogy megmagyarázza, miért pusztult el az ország, és miért perzselődött föl, mint a puszta, úgyhogy senki sem jár át rajta?

¹³Atyánk pedig ezt mondja: Mert elhagyták tanításomat, amelyet eléjük adtam, és nem hallgattak szavamra, és nem jártak aszerint, ¹⁴hanem makacsul a saját szívük után mentek, és a Baalokat követték, ahogyan atyáik tanították őket. ¹⁵Azért ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk: Íme, megetetem ezt a népet keserű étellel, és mérgezett vizet adok nekik inni. ¹⁶Szétszórom őket a nemzetek közé, amelyeket sem ők, sem atyáik nem ismertek, és kardot küldök utánuk, míg el nem pusztítom őket.

¹⁷Ezt mondja a mennyei seregek Atyja: Gondoljátok meg! Hívjátok a gyászban jártas asszonyokat; küldjetek a siratásban gyakorlottakért. ¹⁸Siessenek, és zendítsenek rá a siratóénekre fölöttünk, hogy könnytől áradjon a szemünk, és szempillánk víztől ázzon.

¹⁹Mert jajgatás hangja hallatszik a Sionról: Hogy elpusztultunk! Nagyon megszégyenültünk, mert elhagytuk az országot, mert lerombolták hajlékainkat. ²⁰Halljátok hát Atyánk szavát, ti asszonyok, és fogadja be fületek szája beszédét! Tanítsátok leányaitokat siratóénekre, és mindegyik a felebarátját gyászénekre! ²¹Mert a halál bemászott ablakainkon; behatolt palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az utcákról, és az ifjakat a terekről.

²²Így szólj: Ezt mondja Atyánk: Az emberek holttestei úgy hullanak el, mint a trágya a mező színén, mint a kévék az arató mögött, és senki sem gyűjti be őket.

²³Ezt mondja Atyánk: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag; ²⁴hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik: hogy megért és megismer engem – hogy én vagyok a te Atyád, aki hűséges szeretetet, igazságosságot és igazságot cselekszik a földön; mert ezekben telik kedvem – így szól Atyánk.

²⁵Íme, jönnek napok – így szól Atyánk –, amikor megbüntetek mindenkit, aki csak testében körülmetélt. ²⁶Egyiptomot, Júdát, Edómot, Ammón fiait, Móábot, és mindazokat, akik lenyírják halántékuk haját, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, és Izráel egész háza kemény szívű.