A halott bálványok és az élő Atya

A bálványok az élő Atya mellé kerülnek: kivágott fa, amelyet szögekkel állítanak fel, hogy el ne dőljön, és hordozni kell, mert járni nem tud. Ő alkotta a földet, és mennydörög fölötte. Aztán a város összecsomagolja batyuját a fogságba, Jeremiás pedig azt kéri, hogy igazsággal fenyítsék, ne haraggal.

10. fejezet.

Halljátok meg az igét, amelyet Atyánk mond nektek, Izráel háza!

Ezt mondja Atyánk: Ne tanuljátok el a népek útját, és ne féljetek az égi jelektől, bár a népek félnek tőlük!

Mert a népek szokásai mit sem érnek: valaki fát vág ki az erdőből, a mesterember pedig vésővel formálja meg. Ezüsttel és arannyal díszítik, kalapáccsal és szegekkel erősítik meg, hogy ne dőljön el. Mint madárijesztő az uborkaföldön, olyanok a bálványaik: nem tudnak beszélni. Hordozni kell őket, mert járni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem árthatnak, de jót tenni sincs erejük!

Nincs hozzád hasonló, Atyánk; nagy vagy, és hatalommal nagy a neved. Ki ne félne téged, népek Királya? Ez téged illet, mert a népek összes bölcse között és egyetlen királyságukban sincs hozzád hasonló. Mindannyian esztelenek és ostobák; tanításuk semmirekellő bálványoktól való — nem más, mint fa. Vert ezüstöt hoznak Tarsísból, és aranyat Úfázból, mesteremberek és ötvösök keze munkáját; ruhájuk kék és piros bíbor — mind ügyes kezek műve. De Atyánk az igazi; ő az élő Atya és az örökkévaló Király. Haragjától megremeg a föld, és a népek nem tudják elviselni dühét.

Mondjátok meg nekik: „Azok az istenek, amelyek nem alkották az eget és a földet, elvesznek a földről és az ég alól.” Ő az, aki hatalmával megalkotta a földet, bölcsességével megszilárdította a világot, és értelmével kifeszítette az eget. Amikor mennydörög, zúgnak a vizek az égben; párát hoz fel a föld határairól. Villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból. Minden ember esztelen és tudatlan; minden ötvös szégyent vall bálványaival, mert öntött képmásai hazugság, és nincs bennük lélek. Mit sem érnek, csúfság az egész; büntetésük idején elpusztulnak. Nem ilyen Jákób Osztályrésze, mert ő formált mindent, és Izráel az ő örökségének törzse; neve: a mennyei seregek Atyja. ^a

A közelgő fogság

Szedd fel a földről batyudat, te, aki ostrom alatt élsz!

Mert ezt mondja Atyánk: Nézd, ezúttal kihajítom e föld lakóit, és nyomorúságot hozok rájuk, hogy megérezzék.

Jaj nekem sebem miatt! Súlyos a sérülésem. De ezt mondtam: „Bizony, ez az én betegségem, el kell hordoznom.” Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt. Gyermekeim elhagytak, és nincsenek többé; nincs, aki újra felállítaná sátramat, vagy felvonná kárpitjaimat. Mert a pásztorok esztelenné váltak, és nem keresték Atyánkat; ezért nem jártak sikerrel, és egész nyájuk szétszóródott. Figyeljetek! Híradás érkezik — nagy zúgás észak földjéről —, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává. Tudom, Atyánk, hogy nem az emberé a maga útja; aki jár, nem irányíthatja saját lépteit.

Jeremiás imádsága irgalomért

Fenyíts meg, Atyánk, de igazságossággal — ne a haragodban, különben semmivé teszel! Öntsd ki haragodat a népekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet; mert felfalták Jákóbot — felfalták és megemésztették —, és elpusztították legelőjét.