Asszíria a kapuban

Asszíria hadvezére a fal előtt áll, és júdeai nyelven érvel, hogy minden hallgató megértse: Egyiptom törött nádszál, Ezékiás nem menthet meg titeket, és egyetlen nemzet istene sem állított még meg minket. Még azt is állítja, hogy az ÚR küldte. A nép engedelmeskedik a királynak, és egy szót sem felel.

36. fejezet.

Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda összes megerősített városa ellen, és elfoglalta őket. Asszíria királya pedig elküldte a Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás királyhoz egy nagy sereggel. Megállt a Felső-tó vízvezetékénél, a Ruhafestők mezejére vezető úton. ^a Ekkor kiment hozzá Eljákim, Hilkijá fia, a palota felügyelője, Sebná, az írnok, és Jóáh, Ászáf fia, a kancellár.

A Rabsaké ezt mondta nekik: „Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle bizodalom ez, amelyben bízol?

Azt mondod, hogy van tanácsod és erőd a háborúhoz, de ez csak üres beszéd. Kiben bízol hát, hogy fellázadtál ellenem? Nézd, te ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bízol, amely átszúrja és átlyukasztja annak a kezét, aki rátámaszkodik. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindazoknak, akik benne bíznak. Ha pedig ezt mondod nekem: »Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk« – vajon nem az ő áldozóhalmait és oltárait távolította-e el Ezékiás, amikor ezt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: »Ez előtt az oltár előtt boruljatok le«? ^b Fogadj hát a gazdámmal, Asszíria királyával: Adok neked kétezer lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni! Hogyan tudnál hát visszaverni akár egyetlen helytartót is a gazdám legkisebb szolgái közül, amikor Egyiptomban bízol harci szekerekért és lovasokért? Talán az Úr nélkül vonultam fel ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr mondta nekem: Vonulj fel ez ellen az ország ellen, és pusztítsd el!”

Ekkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta a Rabsakénak: „Beszélj, kérünk, arámul a szolgáidhoz, hiszen értjük. Ne beszélj hozzánk júdai nyelven a várfalon lévő nép füle hallatára!” ^c

A Rabsaké így felelt: „Vajon a gazdám csak a te gazdádhoz és hozzád küldött, hogy ezeket elmondjam, nem pedig a várfalon ülő emberekhez, akiknek veletek együtt a saját ürüléküket kell enniük és a saját vizeletüket kell inniuk?” Majd a Rabsaké odaállt, és hangosan kiáltotta júdai nyelven: „Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának szavait! Ezt mondja a király: Ne engedjétek, hogy Ezékiás rászedjen titeket, mert nem tud megszabadítani benneteket! Ne engedjétek, hogy Ezékiás az Úrba vetett bizalomra bírjon titeket, amikor ezt mondja: »Az Úr biztosan megszabadít minket; ez a város nem kerül Asszíria királyának kezébe.« Ne hallgassatok Ezékiásra! Mert ezt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a saját szőlőtőjéről és a saját fügefájáról ehet, és mindenki a saját kútjának vizét ihatja, amíg el nem jövök, és el nem viszlek titeket egy olyan országba, amilyen a ti országotok: gabona és must földjére, kenyér és szőlőskertek földjére. Ne engedjétek, hogy Ezékiás félrevezessen titeket, amikor ezt mondja: »Az Úr megszabadít minket.« Vajon megszabadította-e bármely nép istene a saját országát Asszíria királyának kezéből? Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Megszabadították-e Samáriát az én kezemből? Ezeknek az országoknak az istenei közül melyik szabadította meg az országát az én kezemből, hogy az Úr megszabadítaná Jeruzsálemet az én kezemből?”

De ők hallgattak, és egyetlen szóval sem feleltek neki, mert ez volt a király parancsa: „Ne feleljetek neki!”

Ekkor Eljákim, Hilkijá fia, a palota felügyelője, Sebná, az írnok, és Jóáh, Ászáf fia, a kancellár megszaggatott ruhában Ezékiáshoz ment, és jelentették neki a Rabsaké szavait.