Ézsaiás 37 FHB Father's Heart Bible™

37 ¹Amikor Ezékiás király ezt meghallotta, megszaggatta a ruháját, gyászruhát öltött, és bement Atyánk házába. ²Elküldte Eljákimot, a palota felügyelőjét, Sebnát, az írnokot, és a vezető papokat zsákruhában Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. ³Ezt mondták neki: „Ezékiás ezt üzeni: A mai nap a nyomorúság, a feddés és a gyalázat napja. A gyermekek a születés pontjáig jutottak, de nincs erő a megszülésükhöz. ⁴Talán meghallja Atyád a Rabsaké szavait, akit ura, Asszíria királya küldött, hogy gúnyolja az élő Atyát, és megfeddi a szavakat, amelyeket hallott. Imádkozz hát a megmaradt maradékért.” ^a a v4 A Rabsaké cím — az asszír király főtisztje —, nem személynév.

⁵Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz,

⁶Ézsaiás ezt mondta nekik: „Mondjátok meg uratoknak: Atyánk ezt mondja: Ne félj a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái gyaláztak engem. ⁷Íme, olyan lelket adok belé, hogy hírt hall, visszatér a saját földjére, és ott kard által ejtem el.”

⁸A Rabsaké visszatért, és az asszír királyt Libná ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy a király elhagyta Lákist. ⁹A király ezt hallotta Tirháká, Kús királya felől: „Kivonult, hogy harcoljon ellened.” Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz: ¹⁰„Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne tévesszen meg téged az Isten, akiben bízol, amikor azt mondja: »Jeruzsálem nem kerül Asszíria királyának kezébe.« ¹¹Hallottad, mit tettek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el őket teljesen. És te — vajon te megmenekülsz? ¹²Megmentették-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Resefet és Eden fiait Telasszárban? ¹³Hol van Hamát királya, Arpád királya, Szefarvaim, Héna és Ivvá királya?”

Kiterítve az Atya előtt

¹⁴Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, elolvasta, felment Atyánk házába, és kiterítette Atyánk előtt. ¹⁵Ezékiás pedig így imádkozott Atyánkhoz: ¹⁶„Seregek Atyja, Izráel Atyja, aki a kerubok fölött trónolsz — egyedül te vagy Atyánk a föld minden országa fölött; te alkottad a mennyet és a földet. ¹⁷Hajolj le, Atyánk, és hallgass meg; nyisd ki a szemed, Atyánk, és láss; halld meg Szanhérib minden szavát, amelyet azért küldött, hogy gúnyolja az élő Atyát. ¹⁸Igaz, Atyánk, hogy Asszíria királyai elpusztították mind a népeket és országaikat, ¹⁹és tűzbe vetették isteneiket — hiszen azok nem istenek, hanem emberi kéz alkotásai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket. ²⁰Most azért, Atyánk, szabadíts meg minket a kezéből, hogy a föld minden országa megtudja: egyedül te vagy Atyánk.”

Az Atya válaszol

²¹Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt üzente Ezékiásnak: Így szól Izráel Atyja: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya felől,

²²ez az az ige, amelyet Atyánk kimondott ellene: „Megvet téged, kigúnyol téged Sion szűz leánya; a hátad mögött a fejét csóválja Jeruzsálem leánya. ²³Kit gúnyoltál és szidalmaztál? Ki ellen emelted fel a hangodat, és emelted fel kevélyen a szemedet? Izráel Szentje ellen! ²⁴Szolgáid által gúnyoltad a felséges Atyát, és ezt mondtad: »Sok harci szekeremmel felmentem a hegyek magasába, a Libánon legtávolabbi zugaiba. Kivágtam legmagasabb cédrusait, legszebb ciprusait; eljutottam legtávolabbi magaslatára, legsűrűbb erdejébe. ²⁵Kutakat ástam, és vizet ittam; lábam talpával kiszárítottam Egyiptom minden folyóját.« ²⁶Nem hallottad? Régen megtettem ezt; a hajdani időktől fogva elterveztem, most pedig megvalósítottam, hogy megerősített városokat dönts romhalmazzá. ²⁷Lakóik erőtlenné váltak, megrémültek és megszégyenültek; olyanok lettek, mint a mező növényei, mint a zsenge fű, mint a háztetőn növő fű, amely elszárad, mielőtt szárba szökkenne. ²⁸De én tudom, mikor ülsz le, mikor jársz ki, mikor jössz be, és mikor tombolsz ellenem. ²⁹Mivel tombolsz ellenem, és gőgösséged felhatolt a fülembe, horgomat az orrodba teszem, zablámat pedig a szádba, és visszafordítlak téged azon az úton, amelyen jöttél.

³⁰„Ez legyen neked a jel: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben azt, ami abból sarjad, a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek a gyümölcsét. ³¹Júda házának megmaradt maradéka ismét gyökeret ver lefelé, és gyümölcsöt terem fölfelé. ³²Mert Jeruzsálemből maradék jön ki, és a Sion hegyéről a megmenekültek serege. A Seregek Atyjának buzgalma viszi véghez ezt.

³³Ezért ezt mondja Atyánk Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nem lő ide nyilat, nem fordul ellene pajzzsal, és nem emel ostromsáncot ellene. ³⁴Azon az úton tér vissza, amelyen jött; nem jut be ebbe a városba — így szól Atyánk. ³⁵Mert megoltalmazom ezt a várost, hogy megmentsem, önmagamért és szolgámért, Dávidért.”

³⁶Akkor kivonult Atyánk angyala, és levágott száznyolcvanötezret az asszír táborban; amikor az emberek kora reggel fölkeltek, mindenütt holttestek voltak. ³⁷Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölszedte a tábort, hazament, és Ninivében maradt. ³⁸Amikor éppen istene, Niszrók templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer leszúrták karddal, majd elmenekültek Ararát földjére. Fia, Észarhaddón lett a király helyette.