Ezékiás a halál küszöbén

Amikor Atyánk tudtára adja, hogy nem gyógyul meg, Ezékiás a fal felé fordul, és sír. Még tizenöt évet kap, és ennek jeleként a nap árnyéka visszafelé halad. Leírt imádsága kíméletlenül őszinte a haláltól való rettegésről, és azzal a tudattal zárul, hogy az élők dicsérik őt.

38. fejezet.

Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta: „Így szól Atyánk: Rendezd el házad dolgát, mert meghalsz, nem maradsz életben!”

Ekkor Ezékiás a fal felé fordította arcát, és imádkozott Atyánkhoz, és ezt mondta: „Kérlek, Atyám, emlékezz arra, hogy hűségesen jártam előtted teljes szívvel, és azt tettem, ami jó a szemedben!” Ezékiás keservesen sírt.

Ekkor Atyánk igéje így szólt Ézsaiáshoz:

„Menj, és mondd meg Ezékiásnak: »Így szól Atyánk, ősödnek, Dávidnak Atyja: Meghallgattam imádságodat, és láttam könnyeidet. Íme, tizenöt évvel megtoldom életedet.« Megszabadítlak téged és ezt a várost Asszíria királyának kezéből; megvédelmezem ezt a várost.

„Ez lesz számodra a jel Atyánktól, hogy megteszi, amit megígért: Íme, visszafordítom az árnyékot tíz fokkal, amennyit a nap már lehaladt Áház lépcsőjén.” Így a nap visszatért tíz fokkal, amennyit már lehaladt.

Ezékiásnak, Júda királyának írása, miután beteg volt, és felépült betegségéből: Ezt mondtam: „Életem derekán kell bemennem a sír kapuin; megfosztanak hátralévő éveimtől.” Ezt mondtam: „Nem látom többé magát Atyánkat az élők földjén; nem látok több embert azok között, akik e múló világban laknak. Hajlékomat lebontják, és elhurcolják tőlem, mint a pásztor sátrát. Összegöngyöltem életemet, mint a takács; elvág engem a szövőszéktől; nappaltól éjszakáig véget vetsz nekem. Csendben vártam reggelig, de mint az oroszlán, úgy töri össze minden csontomat; nappaltól éjszakáig véget vetsz nekem. Mint a fecske vagy a daru, úgy csipogok; nyögök, mint a galamb. Szemem elbágyad, ahogy a magasba tekintek. Ó, Uralkodó Atyám, szorongatnak engem; légy kezesem!” Mit mondhatnék? Ő szólt hozzám, és ő maga vitte véghez. Lassan járok majd minden évemben lelkem keserűsége miatt. Ó, Uralkodó Atyám, ilyen dolgok által él az ember, és mindezekben van lelkem élete. Gyógyíts meg hát, és hadd éljek! Bizony, javamra vált, hogy ilyen nagy keserűséget szenvedtem el. Szeretetedben visszatartottad életemet a pusztulás vermétől, mert minden vétkemet a hátad mögé vetetted. Mert a sír nem magasztalhat téged; a halál nem zengheti dicséretedet. Akik leszállnak a verembe, nem remélhetik hűségedet. Az élők, az élők – ők magasztalnak téged, ahogy ma én is; az apa megismerteti hűségedet a gyermekekkel. Atyánk megszabadít engem, és húros hangszereken játsszuk énekeimet életünk minden napján, Atyánk házában.

Ézsaiás ezt mondta: „Vegyenek egy fügekalácsot, kenjék a kelevényre, és életben marad!” Ezékiás pedig megkérdezte: „Mi lesz a jele annak, hogy fölmegyek Atyánk házába?”