A puszta virágba borul
Még a pusztának is azt mondják, hogy örvendezzen. A remegő kezű, szorongó szívű embereknek az az üzenet, hogy Atyjuk maga jön el. Vak szemek nyílnak meg, a sánták szökellnek, víz tör fel az izzó homokból, és tiszta út vezet haza, amelyen a bolondok sem tévedhetnek el.
35 1Örül a puszta és a szomjú föld, ujjong a sivatag, és kivirágzik, mint a kikerics. 2Bőségesen virágzik, és ujjong örvendezve, énekelve. Neki adják a Libánon dicsőségét, a Karmel és a Sárón pompáját. Meglátják Atyánk dicsőségét, Atyánk fenségét. a a v2 A Libánon, a Karmel és a Sárón az ókori Izráel olyan vidékei voltak, amelyeket dús erdőikről, termékeny lejtőikről és természeti szépségükről ünnepeltek – a pompa közmondásos példái.
3Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és szilárdítsátok meg a roskadozó térdeket. 4Mondjátok a remegő szívűeknek: „Legyetek erősek, ne féljetek! Nézzétek, Atyátok eljön ítélettel, Atyánk megtorlásával. Eljön, és megszabadít titeket.”
5Akkor megnyílik a vakok szeme, és megnyílik a süketek füle. b b v5 Amikor Keresztelő János a börtönből azt kérdezte, hogy Jézus-e az Eljövendő, Jézus éppen ezekkel a szavakkal felelt – a vakok látnak, a süketek hallanak, a sánták ugrándoznak –, és így mutatott gyógyító szolgálatára mint Atyánk régóta megígért szabadításának eljövetelére (Máté 11:5; Lukács 7:22). 6Akkor ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. 7Az izzó homok tóvá lesz, és a szomjas föld vízforrásokká; a tanyán, ahol a sakálok hevernek, a fű náddá és kákává lesz.
8És ott majd országút lesz, egy út, amelyet a Szentség útjának neveznek. A tisztátalan nem jár rajta; azé, aki az úton jár – még a bolondok sem tévednek el. 9Nem lesz ott oroszlán, és egyetlen ragadozó vad sem jár rajta; nem találni ott ilyet. De a megváltottak ott járnak, 10és visszatérnek, akiket Atyánk kiváltott. Énekelve érkeznek a Sionra, örök öröm koronázza fejüket; vidámság és öröm éri utol őket, a bánat és a sóhaj pedig elmenekül.
