Jöjjetek közel, minden nemzet!
A népeket arra hívják, hogy rettenetes dolgot halljanak: Atyánk kardja jóllakott Edomban, vér borítja a hegyeket, a patakok szurokká válnak, és a füst szüntelenül száll felfelé. Baglyok és sakálok öröklik a romokat, amelyeket a zűrzavar mérőzsinórjával mérnek ki. Enyhülést nem kínál – csak igazságot Sionnak.
34 1Jöjjetek közel, ti nemzetek, és hallgassatok ide; figyeljetek, ti népek! Hallja meg a föld és minden, ami betölti őt, a földkerekség és mindaz, amit terem. 2Mert Atyánk haragra gyúlt minden nemzet ellen, és dühe minden seregük ellen fordul. Pusztulásra szánta őket, átadta őket a mészárlásnak. 3Halottaikat kidobják, holttestük bűze felszáll, és a hegyeket elárasztja a vérük. 4Az ég minden csillaga elenyészik, és az égboltot összegöngyölik, mint egy tekercset. Elhervad az egész csillagsereg, ahogy a levél elhervad és lehull a szőlőtőről, mint a fügefa fonnyadt fügéje.
5Amikor kardom betelt az égben, nézd – lesújt ítéletre Edómra, arra a népre, amelyet pusztulásra szántam. 6Atyánknak van egy kardja; megtelt vérrel, bővelkedik hájban, bárányok és bakok vérével, kosok veséjének hájával. Mert Atyánk áldozatot tart Bocrában, nagy mészárlást Edóm földjén. 7A vadbivalyok is elhullanak velük, a fiatal bikák a hatalmasokkal együtt. Földjük megittasodik a vértől, és talajuk bővelkedik hájban. 8Mert Atyánknak van egy napja az ítéletre, egy esztendeje, amelyben igazságot szolgáltat Sion ügyéért. 9Edóm patakjai szurokká változnak, talaja kénné, és földje égő szurokká lesz. 10Éjjel és nappal ki nem alszik; füstje felszáll örökké. Nemzedékről nemzedékre pusztán hever; soha senki nem megy át rajta többé. 11A pusztai bagoly és a kuvik birtokba veszi; a nagy fülesbagoly és a holló lakik benne. Atyánk kifeszíti fölötte a pusztaság mérőzsinórját és az üresség függőónját. 12Nemeseinek nem lesz ott semmi, amit királyságnak hívhatnának, és fejedelmei mind semmivé lesznek. 13Tövisek nőnek be erődítményeit, csalán és tüskebozót a várait. Sakálok tanyája lesz, struccok otthona. 14Vadmacskák találkoznak hiénákkal, és vadkecskék kiáltoznak egymásnak; ott is az éjszakai lény telepszik meg, és nyugvóhelyet talál magának. 15Ott fészkel a bagoly, és tojásait rakja, kikölti, és árnyékába gyűjti fiókáit; ott gyülekeznek a kányák is, mindegyik a párjával.
16Keressétek meg Atyánk tekercsét, és olvassátok: egy sem hiányzik ezek közül, egyiknek sincs hiánya a párjában. Mert az ő szája parancsolta ezt, és az ő Lelke gyűjtötte össze őket. 17Ő vetett sorsot nekik; keze mérte ki részüket a mérőzsinórral. Birtokolják örökké, és ott laknak nemzedékről nemzedékre.
